Nicole Havekost toronymagas alakjai egyszerre zavarbaejtőek, varázslatosak és dicsőségesek, civilizáltak és vadak a művésznő szerint. A kézzel varrott szobrok révén a rochesteri művész fel tudja fedezni, hogy az öregedés miként hat az alakokra, és hogy milyen lehet ehhez a megváltozott valósághoz való alkalmazkodás érzelmi folyamata ─ olvasható a Colossal hasábjain.

Az óriási, antropomorf alkotások ipari nemezből készülnek. A kidomborodó csomók és egyenetlen varratokkal borított testek emlékeztetnek a helyreállításra. Ez azonban az öregedés folytán nem lehetséges.

„Ezek a gyártás, javítás és utánfényezés látható ábrázolásai, amikkel emberként napi szinten foglalkozunk. A művek megmutatják, hol jártunk, és jelzik, merre tartunk. Az én alakjaim kifelé mutatják a tökéletlenségeiket, ellentétben a legtöbb emberrel, akik a legjobb nyilvános arcukat mutatva elrejtik ezeket. Ahogy öregedtem, egyre inkább váltam a testem partnerévé. A test birtoklása és tökéletlenségeinek elfogadása kiváltság, és ezt fedezem fel újra és újra a munkám során."

─ magyarázza Havekost műveivel kapcsolatban.

Különös öltésekkel párosulnak az alakok végtelen mozdulatai és gesztusai: vagy a falnak támaszkodnak, vagy épp a padlón ernyednek el merev végtagjaikkal, ezáltal felfedik a már sokat élt test gyengeségeit. A művésznő szerint a szobrok lágyak, de megtartják alakjukat, ápolásra és kényelemre nyitott helyzetben vannak. Olyan védelmező alakok, akik ők maguk is védelemre szorulnak.

Bár Havekost munkájának nagy része kisebb méreteket szokott ölteni, ezek a kiállítási darabok monumentális méretűek. Ez időbeli természetes haladást mutat a korábban készült, baba méretű darabokhoz képest. Az alakokkal a Minneapolisi Művészeti Intézet 18 méter magas galériájában találkozhatunk, 2021 június 26-ig láthatóak.

A művésznő további munkáit megcsodálhatjuk weboldalán és Instagram-fiókján keresztül is.