Ha minden jól alakul, nyáron akár már ismét bulizhatunk. Ehhez persze nem árt, ha időben elkezdjük újra begyakorolni egykor már jól bevált mozdulatainkat. Ha pedig megkopott emlékeinkből csak nehezen tudnánk visszaidézni, mikkel váltunk a táncparkett ördögeivé, nézzünk meg gyorsan pár táncos filmet, azok majd ellátnak minket elég ihlettel. Mutatunk is gyorsan hármat.


Adódik persze a kérdés, hogy mitől jó egy táncos film. Kell hozzá legalább egy nagyon tehetséges, ám a színpadtól rettegő táncművész, egy mentor és végtelen mennyiségű jó zene. A legjobb táncos filmeket összesítő listánkban szereplő mindhárom filmben megtalálhatóak a felsorolt kritériumok, és persze még sok minden más is.

A tánckar megmutatta nekünk, mire számíthatott az, aki a Broadwayn akart táncolni

1985-ben, az azonos című Pulitzer-díjas színdarab alapján készült Tánckar (A Chorus Line) című film mindent magában foglal, amivel egy táncművésznek a 80-as években szembe kellett néznie, ha egy Broadway-show tánckarának tagja akart lenni.

A film egészét egyfajta feszültség járja át, mely nagyon jól jellemzi az egész világra kiterjedő AIDS-krízis okozta közhangulatot.

A tánckarban gyakorlatilag az összes klasszikus táncművészkarakterrel találkozhatunk: egyszerre szurkolhatunk az önmagát csúnyának találó, de tehetséges táncosnőnek, a kiöregedő művésznek, a homoszexualitásával küszködő, fiatal táncosnak és az álmait végtelen optimizmussal kergető fiatal lánynak.

A filmet összesen 2 Gloden Globe-díjra és 3 Oscar-díjra jelölték.

Dirty Dancing vagy ahogy mi, magyarok ismerjük: Piszkos Tánc

„Babyt senki nem ültetheti a sarokba"

– hangzik el a mára már klasszikussá vált mondat a filmtörténet talán legkultikusabb táncos filmjében, a Dirty Dancingben.

Az 1987-ben készült film hozta meg Patrick Swayze-nek az igazi sikert, ami egyáltalán csoda, hiszen tökéletes párost alkottak a film másik főszereplőjével, a Baby-t alakító Jennifer Grey-jel.

És hogy mitől működik még ma is tökéletesen a magyarok által csak Piszkos Táncként ismert film? A

válasz egészen egyszerű:

van benne romantika, humor és tökéletesen passzolnak a táncjelenetek a még jobban megkomponált betétdalokhoz. Utóbbi egyikéért, a (I've Had) The Time of My Life-ért a film meg is kapta a legjobb eredeti dalnak járó Oscar-díjat.

A jazz aranykorából jelentkezik a Chicago

Ami nem sikerült 2001-ben a Moulin Rouge!-nak, azt szinte minden akadály nélkül összehozta egy évvel később Catherine Zeta-Jones és Renée Zellweger főszereplésével a Chicago:

megnyerte a legjobb filmnek járó Oscar-díjat.

A színésznők közül előbbi ráadásul még a legjobb női mellékszereplőnek járó szobrot is hazavihette.

A jazz aranykorában, vagyis az 1920-as években játszódó film, Velma Kelly és Roxie Hart történetét mutatja be, akiket gyilkosság miatt halálbüntetésre ítélnek: Kelly férjét és ikertestvérét, Hart pedig szeretőjét ölte meg. Mindkét nő kétségbeesetten vágyakozik a reflektorfényre, amitől még a mögöttük settenkedő halálbüntetés árnyéka sem tudja eltántorítani őket.

A film – és egyben az eredeti színpadi verzió – külön érdekessége, hogy a történet egyik mellékszereplője egy magyar karakter, Helinszki Katalin.

A szerepet megformáló Ekaterina Shchelkanovának még magyarul is meg kellett tanulnia az egyik zenés jelent kedvéért, ahol a következő sorokat kellett elmondania:

„Mit keresek, én itt? Azt mondják, hogy a híres lakóm lefogta a férjemet, én meg lecsaptam a fejét. De nem igaz. Én ártatlan vagyok. Nem tudom, mért mondja Uncle Sam, hogy én tettem. Próbáltam a rendőrségen megmagyarázni, de nem értettek meg."

Friss

A Élősködők rendezője mélytengeri lényekről csinál filmet

Bong Joon-ho első animációs filmjére készül.

TOVÁBB OLVASOM ÖSSZEOMLÁS
A figyelmetekbe ajánljuk