Lázadás az egyenes vonalak ellen – Antti Lovag építészete

Antti Lovag, a Budapesten született francia építész olyan épületeket álmodott meg, amelyeket mintha nem is a Földre, hanem egy távoli bolygóra terveztek volna. A megszokott formákat elutasító építész nem egyszerűen házakat alkotott – inkább lakható szobrokat, buborékokba zárt álomvilágokat. Egy ember története következik, aki nem beilleszkedni akart, hanem újratervezni a világot.

Napjainkban, ha organikus építészetről esik szó, Antti Lovag neve az elsők között merül föl, pedig élete során nem tartozott a szupersztár tervezők közé. Mindvégig meghúzódott a háttérben, kerülte a nyilvánosságot, akárcsak a szimmetriát, a derékszögeket, és mindazt, amit a téralkotásról évezredek óta gondolt az emberiség. „Az egyenes vonal az emberi természet elleni agresszió” – vélte, így egyfajta építészeti bűnként tekintett azokra a szabályos formákra, amelyek nemcsak falakat, hanem határokat is húznak az ember köré. Munkáihoz hasonlóan élete is szabálytalanul alakult: hézagos, nehezen követhető, néhol zavarba ejtően pontatlan. Nem írtak róla sokat, de nem is vágyott rá. Építeni akart – görbén, szabadon, elvárások nélkül.

Építés alatt

Antti Lovag korai éveiről kevés pontos adat maradt fent, és a visszaemlékezések is gyakran eltérnek egymástól. Egyvalami azonban biztos: a határokat már fiatalon is feszegette. Az 1920-ban, finn anyától és orosz apától született Antal Koski gyerekként hagyta el Budapestet; útja Törökországon és Finnországon át Stockholmba vezetett, ahol hajóépítő mérnöki tanulmányokba kezdett.

Fotó: Profimedia

Fiatalkora a kémregények és a háborús naplók fejezeteit idézi: elmondása szerint harcolt a finn, majd a szovjet hadsereg oldalán, volt ejtőernyős, pilóta, hadifogoly, a második világháború végén pedig egy vadászgéppel szökött Svédországba. 1945-ben nevet, egyben identitást váltott: Antal Koskiból Antti Lovag lett, végleg maga mögött hagyva a viharos évtizedeket. Egy évvel később már vitorlással indult Franciaország felé, és meg sem állt egészen Párizsig, ahol a híres École des Beaux-Arts-ban tanulhatott. Ekkor ismerkedett meg mentorával, a modern építészet egyik kiemelkedő alakjával, Jean Prouvéval, akinek műtermében hamar megtanulta: „Ahhoz, hogy egy anyagot igazán uralj, előbb meg kell értened.”

A test otthona

Az avantgárd művészeti körök hatására Lovag egyre inkább az építészet mélyebb értelmét kezdte el keresni. Figyelme fokozatosan elfordult a puszta tervezésről, helyette a filozófiai oldala foglalkoztatta: 1960-tól már csak „habitológusnak” nevezte magát – hiszen szerinte a jól megkomponált tér nem a szemnek, hanem a testnek készül: nem nézni kell, hanem benne élni. Radikális felfogásában nagy szerepet játszott az organikus építészet úttörőjének tartott Jacques Couëlle, akivel egy új, az addig ismert építészeti szabályoknak teljesen ellentmondó látásmódot dolgoztak ki: ebben a tér és az emberi test harmóniája határozta meg a tervezés logikáját, így az épületek végleges formáját is. Ahogy fogalmazott: „Mindig belülről indulunk, a külső csak a végeredmény. A tervrajzok csupán az engedélyezés miatt készültek – azokat is szabadkézzel rajzoltam.”

Szöveg: Pál Gábor

Folytatás a Hamu és Gyémánt magazinban!