Eddig szökőévente egyszer történt hasonló.


Hiába van szó óriási állatról, a vadon élő óriáskalmár megörökítése az egyik legnagyobb feladatnak számít a kutatók körében. Az óceán eldugott, sötét vizeiben élő egyedeket sokáig nem is sikerült megörökíteni, de Dr. Edith Widder, az amerikai Óceánkutató és Védelmi Egyesület (ORCA) tengerbiológusa 2012-ben áttörést ért el.

Widdernek sikerült, ami a legtöbbeknek nem: több alkalommal is videóra vette az óriáskalmárok (Architeuthis dux) mindennapjait, amelyet egy új tanulmányában mutat be, ahol számos felvétel megtekinthető. Hogy mennyire nehéz az állatok közelébe férkőzni, jól bemutatja, hogy Widder és társai először 2019-ben örökítettek meg élő példányt amerikai vizekben.

Az óriáskalmárok a gerinctelen fajok közül az egyik legnagyobb az átlagban 13 méteres hosszával. Nagyjából 400 méteres mélységben élnek, de mindennek ellenére szinte lehetetlen találkozni velük. A szemük is hatalmas, tányérnyi méretű – nincs olyan élőlény, amelynek ekkora szeme lenne. Jól is jön nekik, hiszen kifinomult érzékszerveinek köszönhetően messziről kiszúrják, ha bármilyen robotizált tengeralattjáró közeledik.

Widder sikerének titka viszont a tengeralattjáró színe volt: a szokásos fehér fény helyett halványvöröset használtak, amit az óriáskalmár szeme már nem vesz észre. Ráadásul a szerkezet hasonított a ragadozó biolumineszcens zsákmányaira.

A szerzők az új tanulmányban igyekeznek felhívni a figyelmet, hogy az óriáskalmár a mélytengeri vizek egyik emblematikus állata, mégis szinte semmit nem tudunk róluk.


Related Articles Around the Web
A figyelmetekbe ajánljuk