Pontosabban a producer, aki egy film adaptálása közben rájött, hogy nem volt minden rendben a tárgyalással anno, úgyhogy segített tisztázni a film egyik alanyát.
Alice Seboldnak 1999-ben jelent meg Lucky című regénye, ami annak esetét és utóéletét meséli el, amikor 1981-ben megverték és megerőszakolták. Pár éve lecsaptak rá, hogy filmre adaptálják a sztorit. Timothy Mucciante volt a film egyik vezető producere, de a könyvet olvasgatva szemet szúrt neki valami, ami miatt gyanússá vált az egész, később pedig ki is lépett a projektből. Bár a könyv első fele, ami hőse szexuális erőszakát írja le, teljesen hiteles volt számára. Ugyanakkor a második felében a tárgyalással voltak problémái.
A bűncselekményért 20 évet ülő Anthony J. Broadwater szabadulása után évekig küzdött igazáért, de Sebold irodalmi sikerei nem igazán segítették az ügyét. Állította, hogy nem ő volt a szörnyű tett elkövetője és tévedés történt, de nem sokan hittek neki. Mint mondta, két kezén meg tudja számolna a lakásokat, amibe mások behívták, ez pedig nagyon traumatikus élmény volt számára, ugyanis tartotta, hogy ártatlan.
Mucciante miután felfedezte a könyvben a kétes dolgokat a tárgyalást illetően, egy magánnyomozót fogadott, átfésülte újra az ügyet, majd mindent, amire ennek során jutott, eljuttatta Broadwater ügyvédjéhez. A vége a sztorinak pedig az lett, hogy az új bizonyítékok fényében utólag a férfi nevét tisztázták, kimondva, hogy hibás ítélet született anno és valóban nem ő volt a szörnyű tett elkövetője.
Az ítélet ugyanis két dolgon alapult. Egyrészt Sebold vallomásán, de mivel gyorsan le akarták zárni az ügyet az ügyészség, ezért az ügy során hazudtak a nőnek, hogy felgyorsítsák a folyamatot. A másik, amin alapult, az egy olyan hajszál teszt volt, amit ma már nem alkalmaznak bíróságon. Az ok pedig, ami miatt nem alkalmazzák pont az, hogy nagyon megbízhatatlan és pontatlan. Ahogy Broadwater ügye is bizonyítja ezt sajnos.
(Forrás: Conseqence)
