holdra szállás

1969. július 20-án landolt a Hold felszínen az űrhajó, ezzel pedig Neil Armstrong lett az első ember, aki a Hold felszínén járt. A küldetés teljes időtartama nyolc nap volt. Miután fényképeket és rengeteg értékes holdi adatot gyűjtöttek, Neil Armstrong a modul pilótájával, Michael Collinsszal és Buzz Aldrinnal együtt visszatért a Földre. Az Apollo-11 ezzel nemcsak az egyik legjelentősebb emberi teljesítmény volt, hanem szimbolikus jelentőségű is, és inspirálóan hatott a jövőbeli űrutazásra, na meg persze az összeesküvés-elméletekre.


A filmesek szerint az akkori filmkészítési technológiával lehetetlen lett volna meghamisítani a holdra szállást. Ám az összeesküvés-elméletek hívei mindig is úgy határozták meg a holdra szállást, mint egy stúdiófilmes projektet. Bár ez nyilvánvalóan nem igaz, de több oka is van annak, hogy miért nem lehetett stúdióban forgatni.

Valójában rendelkeztünk a Holdra való feljutáshoz szükséges technológiával, de a felvételek meghamisításához szükséges technológiával bármennyire furcsa, még nem.

Az egyik leglényegesebb állítás például az, hogy az élő felvételeket egy stúdióban vették fel, majd később lelassították, hogy a kisebb gravitáció illúzióját keltsék. A lelassított felvételek lelassításához tehát gyorsan kellett volna felvenni az anyagot, majd normál képkockasebességgellejátszani az úgynevezett „over cranking vagy super slow motion" eljárással.

Ezt pedig mágneslemezes adatrögzítőkkel lehetne elvégezni. De ezek a mágneslemezes rögzítők akkoriban csak 30 másodpercnyi videót tudtak rögzíteni, ami egy 90 másodperces lassított felvételnek felel meg

Egyszerűen nem létezett technológia egy 47 perces videó rögzítésére és tárolására. Az árnyékok pedig nem azért esnek különböző irányokba, mert több fényforrást használtak. Több fényforrás hatására egy tárgy egynél több árnyékot vet, de ha jól megnézzük az összes képen, amit látunk, minden tárgynak egyetlen egy árnyéka van.

A figyelmetekbe ajánljuk