A szakemberek kétfajta embertípust vizsgáltak meg, azt, amelyik az állatok védelmét helyezi az emberek fölé, valamint az embereket előtérbe helyezőt.


Az elkövetkező évtizedekben a tudósok azt jósolják, hogy egymillió állatfaj fog kihalni, míg az elszegényedett országokban több tízmillió gyermek elhalálozása várható, mindez megelőzhető lehetne, ha tennénk érte. Melyik érint meg minket jobban és mit árul el ez rólunk?

A tudósok ezt vizsgálták egy kutatásban. A vizsgálatban részt vevő egyének egyharmada inkább védené az állatokat és a természetet, mint a marginalizált emberi csoportokat. Szerintük a korallzátonyok, jegesmedvék, az ökoszisztémák és állatok több erkölcsi aggodalmat érdemelnek, mint a dokumentáció nélküli bevándorlók és szkizofrén egyének például. A kutatásban résztvevők kétharmada ezt a fontossági sorrendet másként állapította meg: ők az embereket helyeznék előbbre.

Érdekesség, hogy kevés résztvevő értékelte azonosnak az emberek és állatok veszélyeztetettségének fontosságát. A természet- és embervédők nem különböztek feltűnően vallási, politikai nézetekben. Ám pszichológiai tulajdonságokban annál inkább. A szélsőséges természetvédők hajlamosak az antropomorfizáló és dehumanizáló gondolkodásra egyaránt. Ez azt jelenti, hogy az állatokat emberi tulajdonságokkal ruházzák fel, az embereket pedig megfosztják emberi tulajdonságaiktól. Noha ezek a tendenciák ugyanannak a kontinuumnak a két végén helyezkednek el, úgy tűnik, van, akikre jobban jellemző használatuk.

A bolygó szenvedésének csökkentése érdekében jó lenne, ha a környezetvédő és humanitárius emberek összefognának. Emiatt lehet hasznos ez a kutatás, a különbségek feltárásával talán oldható a távolság.

(Forrás: Psychology Today)

A figyelmetekbe ajánljuk