A túlzott magabiztosság vagy önbizalom kultúrája nem törődik az igazi kompetenciával és előtérbe helyezi a nárcizmust.



Kevés olyan vonást dicsőítenek nyugaton annyira, mint az önbizalmat. Az önsegítő könyvek, coaching ülések, vezetői fejlesztési és képzési programok nagy része az emberek önhittségének erősítésére összpontosít növekedési gondolkodásmód, önhatékonyság, motiváció címszó alatt.

A személyes változásoknak ez a megközelítése sok vonzó aspektust rejt magában, emiatt kevesen választanák szívesebben a bizonytalanságot, mint a magabiztos hozzáállást. Ám mégis vannak logikus érvek a bizalomkultusz ellen:

1. Az önbizalom és a hozzáértés között csak gyenge összefüggés található.

Az eddigi tanulmányok alapján, a közhiedelemmel ellentétben csak körülbelül 9 százalékos átfedés van a bizalom (mennyire jó, kompetens embernek gondolja valaki magát) és a kompetencia (mennyire jó valójában) között.

2. A túl sok önbizalom csökkenti az öntudatosságot.

Amint azt a híres Dunning-Kruger-hatás is mutatja, a szakértők és a hozzá nem értők nem különböznek egymástól önbizalmukban. Elég jól kell tudni valamit ahhoz, hogy rájöjjünk, mit nem tudunk.

A gyengén teljesítők általában nincsenek tisztában tehetségbeli hiányosságaikkal, míg a jártas emberek tudatosan rálátnak ezekre. Ahogyan Charles Darwin megjegyezte:

a tudatlanság gyakrabban szül önbizalmat, mint a tudás.

3. Általában túl magabiztosak vagyunk.

A kiterjedt idegtudományi kutatások azt mutatják, hogy általában túlzottan optimisták és magabiztosak vagyunk. Nem hisszük el, hogy meghalhatunk rákban, vagy hogy gyerekünk tehetségtelen lehet, rengeteget torzítunk a hétköznapokban.

Daniel Kahneman Nobel-díjas tudós és a viselkedésgazdaságtan megalapítója szerint

általában túlságosan magabiztosak vagyunk véleményeinkben, benyomásainkban és megítéléseinkben.


4. Az önbizalom és az önbecsülés imádata nárcisztikus kultúrát teremthet.

Gondoljunk csak korunk példaképeire (Kim és Kanye, Cristiano Ronaldo, Jeff Bezos), valamint arra, hogyan mérjük a sikert (bevételek, képesítések és követők), vagy hol töltjük az időnket (Facebook, Instagram, TikTok).

Nem meglepő, hogy a nárcizmus évtizedek óta növekszik. Ha a tendencia nem fordul meg, a jövő generációi visszanéznek a mai hírességekre, és azt gondolják, túl szerények voltak.

Amíg az ázsiai kultúrák sokkal hajlamosabbak az önkritikára, az alázatra és az önismeretre, a nyugati kultúra a nárcizmust tartja értékesebbnek.

Az önbizalom dicsőítése oda vezethet, hogy egy állásinterjún nem a kompetenciára, hanem a stílusra figyelnek, hogy előtérbe kerülhetnek az elnyomó, pszichopata vonások a munkahelyeken, valamint, hogy a nőktől elférfiasodást várunk ahelyett, hogy felismernénk, mennyire mérgező a magabiztos férfi kultusza.

(Forrás: Psychology Today)

A figyelmetekbe ajánljuk