A fájdalomnak lehetnek szubjektív és objektív komponensei is.


Gondoljunk arra, amikor megégetjük magunkat. Ilyenkor nagyon fáj az égés helye és kezeljük a sebet. A fájdalom ekkor megszűnhet. Az égés, sérülés, fizikai történés tehát egyet jelent a fájdalommal.

A fájdalomnak azonban van egy szubjektív aspektusa is. Amíg a doktor látja, hogy kezelte a fizikai fájdalmat, nem látja azt, hogy eltűnt-e a szubjektív fájdalom.

1979-ben az International Association for the Study of Pain (Nemzetközi Fájdalomkutató Szövetség) a fájdalom definíciójaként a következőt fogalmazta meg:

Kellemetlen érzékszervi és érzelmi élmény, amely a tényleges vagy lehetséges szövetkárosodáshoz kapcsolódik, vagy amelyet ilyen károsodásként írnak le.

Ma már így hangzik a meghatározás:

Kellemetlen érzékszervi és érzelmi élmény, amely a tényleges vagy potenciális szövetkárosodáshoz kapcsolódik, vagy hasonló ahhoz.

Mivel az állatok vagy csecsemők nem tudják leírni a fájdalmat, módosítani kellett a definíciót.

A meghatározáshoz emellett hozzátették azt, hogy a fájdalom elég, ha hasonlít a szövetkárosodás élményéhez. Afibromyalgia például egy olyan fájdalomélmény, melyhez nem kapcsolódik sérülés.

A filozófia alapján emellett minden lehet fájdalom, amit annak érzékelünk. A filozófusok emellett nem tartják lehetségesnek a fájdalom pontos meghatározását.

Például honnan tudjuk, hogy amit érzünk, valóban hasonlít egy másik, szöveti károsodáshoz kapcsolódó fájdalomhoz? Mivel mi döntjük el, hogy mi fájdalom és mi nem, szubjektív, nem igazán értheti más.

(Forrás: Psychology Today)


A figyelmetekbe ajánljuk