Előfordulhat, hogy lojálisak maradunk egy barátságban akkor is, ha már nem érezzük magunkat jól benne.


A barátságok ugyanúgy fejlődnek, akárcsak a családi kapcsolatok és a párkapcsolatok. Néha úgy érezhetjük, már nem veszünk ki semmit belőlük, csakis negatív hatással vannak ránk, mégis maradunk. Miért van ez?

1. Összeköt a történelem

A hosszú barátságok történelme megfelelő tüzelőanyag lehet az életben tartáshoz akkor is, ha már nem kielégítő a barátság a jelenben. A nosztalgia és intimitás érzése akkor is összeköt két embert, ha a kapcsolatuk hidegebb és kiüresedett.

A gyerekkori barátok úgy érezhetik, szent kötelék köti össze őket, emiatt bűntudatuk lenne a barátság felrúgásának esetén.

2. Egy nehézségen segített át minket

Nehéz lehet elengedni egy barátságot, amikor már megélt egy nem túl kellemes eseményt is. Úgy érezzük, tartozunk valamivel annak a barátnak, aki átsegített minket életünk krízisén. Ilyenkor érdemes feltenni a kérdést, hogy tudunk-e hálásak lenni a barátság mostani állapotában is. Hálát továbbá akkor is érezhetünk valaki iránt, ha már nincs jelen az életünkben.

3. Könnyű fenntartani a barátságot

Előfordulhat, hogy könnyebb fenntartani a barátságot, mint új határokat szabni magunknak. A határok szabásához asszertivitásra lenne szükségünk, melyet el kell sajátítani. Az őszinte önközléseknél sokkal könnyebb csak úgy sodródni egy nem kívánt kapcsolatban, de ne feledjük, hogy hosszú távon nem biztos, hogy ez a legjobb megoldás.

A ghosting, vagyis hirtelen eltűnés jelensége is arra ad következtetést, hogy az embereknek sokszor fogalmuk sincs, hogyan kommunikálják a másik felé, ha valami nem tetszik nekik. Inkább gyorsan szó nélkül eltűnnek.

Az ilyen erőszakos eltűnés azonban általában a romantikus ismerkedésre a jellemzőbb, a mi kultúránkban egyszerűen nincs még kidolgozott válasz abban az esetben, amikor egy baráttal szeretnénk szakítani.

(Forrás: Psychology Today)


A figyelmetekbe ajánljuk