Az emberek is képesek kiszagolni a veszélyt?

Úgy tűnik, hogy a szaglásunk kivételesen jól – és meglehetősen gyorsan – figyelmeztet minket a veszélyre.


A svédországi Karolinska Intézet kutatói által végzett kísérletek eredményei azt mutatják, hogy az orrunk mélyén található illatérzékelő idegek már az úgynevezett negatív szagok észlelésének pillanatában elkezdik feldolgozni azokat, ami gyorsabb reakcióra készteti a szervezetünket.

Ez pedig igencsak meglepő, tekintve, hogy mennyire függünk a látástól és a hangoktól a világunkban való tájékozódásban. Az állatvilágban azonban a szagok gyors felfogása jelentheti a biztonságot, vagy esetleg a menekülés lehetőségét.

Ennek ellenére az emberek is erőteljes szaglási potenciállal rendelkeznek. Egy 2014-es tanulmány kimutatta, hogy legalább 1 trillió különböző szagot tudunk megkülönböztetni – a korábbi, mindössze 10000-es becslésekhez képest.


A legújabb svéd teszteléshez most tizenkilenc egészséges nemdohányzó embert toboroztak, akik hat különböző szagot szippantottak be.

Néhány, mint például a linalool illata vagy a gyümölcsös illatú etil-butirát, viszonylag kellemesnek mondhatóak. De voltak kevésbé kellemesek is, mint például a dietil-diszulfid fokhagymás szaga. A kutatók az önkénteseket többször is megajándékozták ezekkel szagokkal, majd elektroenkefalográfiával mérték a szaglógumó reaktivitását. Ez nemcsak a reakciók időzítését adta meg, hanem lehetővé tette számukra, hogy megfigyeljék az idegek által termelt két különböző típusú agyhullámot.

Az egyik a gamma-hullámok, gyors feldolgozási hullámok, amelyekre a figyelem és a memória esetében támaszkodunk. A másik a kissé lassabb béta-hullámok, az agyi aktivitás rezgése, amelyet a tudatos döntéshozatali folyamatokban használnak. Mindkét hullám jelenléte az orr neuronjaink közelében azt jelenti, hogy abban a pillanatban, amikor egy illat megcsiklandozza a szaglógumónkat, az agy más részei is felkészülnek a munkára.

A második kísérletben huszonegy önkéntes bevonásával a csapat azt vizsgálta, hogy ez tényleges testi reakcióvá alakul-e át. Két kellemes szagot - eper és karvon (a mentában és kaporban található illóolaj) - hasonlítottak össze valami kellemetlen halszaggal és az etanethiol káposztaszagú bűzével. Miután beleszagoltak, az önkéntesek mozgását megmérték, hogy érzékeljék, mennyi időbe telt, amíg a szag fizikai reakciót váltott ki belőlük.

Az adatokat összerakva pedig egyértelművé vált, hogy szaglógumónk különböző sebességgel dolgozza fel a kellemes és a „fenyegető" szagokat. Ha valami kellemetlen szagú dologgal találkozunk, mindössze fél másodpercbe telik, mire fizikai reakciót produkál a testünk.

Az eredmények arra engednek következtetni, hogy a szaglásunk fontos szerepet játszik abban, hogy képesek vagyunk felismerni a környezetünkben lévő veszélyeket, és ez a képességünk nagy része sokkal inkább tudattalan, mint a látás és a hallás által közvetített veszélyre adott válaszunk"

Johan Lundström, a Karolinska Intézet Klinikai Idegtudományi Tanszékének biológusa.

(ScienceAlert)

A figyelmetekbe ajánljuk