A bölcs bankár

Jelasity Radován

Útlevele szerint szerb és magyar, aki igazi világpolgárként számos országban élt már. Jelasity Radovánnal beszélgettünk hazáról, kulturális örökségről, délszláv háborúról, egy sorsfordító vonatútról és a siker titkáról.

Szerb gyökerei vannak, Baján született, több országban élt már. Ha honvágyat érez, hova húzza a szíve?

Huszonhét és fél évet töltöttem összesen Magyarországon, a maradékot az USA-ban, Szerbiában, Ausztriában és Németországban. Ha hazahúz a szívem, Magyarországra, azon belül a falumba, Hercegszántóra vágyom. Ugyanakkor nem volt egyszerű 24 év külföldi lét után hazatérni, és újra felfedezni a saját országom működését.

Nagyapja még Boszniában született, önhöz szerbül beszéltek otthon, de magyar identitású. Milyen kulturális hagyományokat őriz elődjeitől?

Minket úgy hívtak a faluban, hogy a „bosnyákok”. Nagyapám boszniai szerb területen született, onnan ment ki Amerikába a 19. század végén, ahol megismerkedett egy hercegszántói hölggyel, aki aztán a nagymamám lett. Az első világháború után költöztek Hercegszántóra. Van egy szokás, amit csak a Vajdaságban őriznek, máshol Szerbiában nem: a betlehemezés. A falunkban 25 szerb ház van, a gyerekek a betlehemet egyiktől a másikig viszik az ünnep idején – mi is ezt tesszük a fiaimmal. Bár ortodox keresztény vagyok, nálunk a karácsonyfa-állítás is szokás, míg más szerb régiókban nem. Az ortodox karácsony január 6-án kezdődik – más keresztény vallásokban akkor van vízkereszt, és lebontják a fát. Gyerekkoromban ilyenkor áthozták a fát valahonnan – ezt hívják ám környezettudatosságnak!A Budapest és Belgrád közötti vonatúton ismerkedett meg leendő feleségével. Ki szólította meg a másikat?

1991-ben járunk, a hercegszántói TSZ vezetője írt egy kérelmet a minisztériumba, hogy kellene neki egy egyetemi végzettségű ember – én így kerültem a belgrádi egyetemre. Felvettek a Marx Károly Tudományegyetemre, majd mehettem Belgrádba. A későbbi feleségem amerikai–görögként Csehszlovákiában tanított angolt, és épp Budapesten keresztül Athénba tartott, hogy ottani rokonait meglátogassa, amikor találkoztunk a tömött vonaton. A szovjetek még akkor itt voltak, sefteltek a kocsikban. Anasztázia úgy döntött, hogy a nem túl bizalomgerjesztő alakok helyett inkább mellettem állja végig az utat. Összeismerkedtünk, de mivel távol éltünk egymástól, úgy gondolta, nem fog működni a kapcsolat. Úgyhogy az egyetem elvégzése után elhatároztam, irány Chicago.

Érdekli a folytatás? A teljes cikk a Hamu és Gyémánt magazin 2019/4. lapszámában olvasható. A magazin kapható az újságárusoknál, valamint megrendelhető és előfizethető a honlapunkon keresztül.

Fotó időpontja: 2019. 11. 28. Fotó készítője: Sárosi Zoltán Szerző: Gabay Balázs

Népszerű címkék:


Legyen gyűjtő, fizessen elő a Hamu és Gyémántra!

Szép, hasznos, értékes, prémium minőségű – a könyvespolcokon a helye.