Sose halunk meg?

Dollármilliós kutatások az öregedés megállításáért

Az öregedés az élet természetes velejárója, és minden ember közös, elkerülhetetlen sorsa – a jelenleg zajló kutatások azonban nem veszik ezt készpénznek. Az örök élet keresésének gondolata már a civilizáció hajnalától foglalkoztatja az emberiséget, a modern tudomány pedig a halál előszobájának tartott öregedés késleltetését vette célkeresztbe.

A 21. századra soha nem látott ütemben nőtt meg az emberek születéskor várható élettartama. A múltban 70 százalékuk fertőzésekben halt meg, ma szintén 70 százalékuk az öregséghez köthető betegségben. A késő paleolit kortól kezdve a középkorig a világ legtöbb birodalmában az emberek csak a harmincas éveiket érték meg, míg a modern Nagy-Britanniában a legtöbben már akár 40 évig is eléltek.

A jelentős ugrás a 20. század társadalmi-gazdasági és tudományos fejlődésével köszöntött be, így mára megduplázódott és 72 évre nőtt a születéskor várható élettartam. A 2011-es fejlődéslélektan-tankönyv alapján az öregedés kora 65 évtől kezdődik, és 75 évtől számítunk öregnek, míg az aggkor vagy szépkor 90 évvel kezdődik. Az időskori fittséggel szembeni társadalmi elvárások azonban az utóbbi években kitolódtak. Régebben egy 50 éves már öregnek számított, akiről már nem feltételeztek sok aktivitást, míg manapság már a 60-as éveinkben is valóra válthatjuk az álmainkat.

Az öregedés betegség

Ahogy a fejlett világban egyre növekszik a várható élettartam, érthető, ha arra vágyunk, hogy ezzel együtt minél tovább, idősebb korban is megőrizhessük a jó egészségi állapotunkat. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) jelentése szerint a Föld népességének 22 százaléka (kb. 2 milliárd ember) 2050-re 60 évnél öregebb lesz.

Idősebb korban megnő számos súlyos, degeneratív betegség – például a cukorbetegség, elhízás, a szív- és érrendszeri betegségek, rák – esélye, melyek komoly terhet rónak az országok egészségügyi ellátására. Ezek a jelenségek egyre inkább előtérbe helyezik az öregedés folyamatának vizsgálatát, és mind fontosabbá válnak az időskori egészség fenntartására irányuló kutatások.Ennek egyik lépéseként 2018 júliusában az Egészségügyi Világszervezet szakított az eddigi gondolkodásmóddal, miszerint az öregség természetes állapot az ember életében, és az öregedést külön betegségcsoportként felvette a Betegségek Nemzetközi Osztályozási Rendszerének – angolul ICD – listájára. A legfrissebb hivatalos verzióban, az ICD11-ben saját kiterjesztett kódszámot kapott: (XT9T – Öregedéssel összefüggő betegségek), emellett pedig a korábbi „szenilitást” lecserélték az MG2A kódszámú „időskor” nevű kórképre.

Ennek azért van jelentősége, mert az ICD-betegséglista az alapja azoknak a klinikai diagnózisoknak, amelyekre a főbb kutatások irányulnak, s ez a lépés megnyitja az utat az új gyógyszerek és terápiás eljárások kifejlesztése előtt. Emellett a biztosítótársaságoknak is lehetővé teszik, hogy ezeket az új eljárásokat finanszírozzák.

Mindezen felül egy újfajta szemléletet is közvetít az öregedés betegségkénti felfogása: eddig ugyanis az öregedést leginkább a tünetei alapján kezelték. A különböző betegségeket külön-külön vizsgálták, ahol az öregség mindössze súlyosbító körülményként jelent meg. Az egyes szervek elöregedése különböző problémákat idéz elő a szervezetben, amelyeket az adott betegség szintjén igyekeztek gyógyítani. Például a magas vérnyomásra felírtak egy gyógyszert vagy kemoterápiával kezelték a rákot, de nem a betegségek eredőjét, az öregedést próbálták meg gyógyítani. Most azonban lehetőség nyílik arra, hogy magát az öregedés folyamatát tanulmányozzák – amely a legtöbb betegség közös gyökere és hajlamosító tényezője –, valamint azt, hogyan idézi elő ez az állapot az egyes betegségeket.

Érdekli a folytatás? A teljes cikk a Hamu és Gyémánt magazin 2019/4. lapszámában olvasható. A magazin kapható az újságárusoknál, valamint megrendelhető és előfizethető a honlapunkon keresztül.

Szerző: Lengyel Csilla

Népszerű címkék:


Legyen gyűjtő, fizessen elő a Hamu és Gyémántra!

Szép, hasznos, értékes, prémium minőségű – a könyvespolcokon a helye.