Így éltünk mi

A magyar enteriőrtörténet 100 éve

Miként változtak a magyar polgárság és elit lakberendezési szokásai az elmúlt száz évben? Mennyire tükrözték otthonaik a történelmi és társadalmi átalakulásokat? Egy száz éven átívelő, különleges időutazásra indulunk a műkincsekkel teli villáktól a 21. századi környezettudatos házakig.

Előkelő és tágas. A falakon mintás selyemtapéták, az ablakokat súlyos söté­títőfüggönyök takarják – így szigetelve a lakást a hőtől és a fénytől. A berendezés hangsúlyos elemei szecessziós jegyeket
mutatnak: hullámzó, ornamentikában gazdag vonalak futnak a spanyolfalon, a fürdőszoba míves burkolatán, a párná­kon. A konyha még kiszolgálóhelyiség, de a falon már telefonzsinór. Képzeletben
Schmidt Albinnál, egy biztosítótársaság titkáránál járunk, a 20. század elején.

A ránk maradt fotók alapján fedezhetjük fel az otthonát. Persze nem mindenki élt ilyen luxusban, de tény, hogy a századforduló környékén a felső osztály idilli lakásaira több hasonló példát is találunk. A szecesszió remekműve volt például gróf Andrássy Tivadar budai palotájának ebédlője: a bútorok, a kerámia­ és üvegtárgyak, a kárpit és az üvegablak Rippl-Rónai József tervei alapján készültek.Szabad út a lakberendezésnek

„Enteriőrök mindig voltak és lesznek, enteriőrtervezés azonban nem mindig létezett – szögezi le dr. Vadas József egyetemi tanár, művészettörténész, az enteriőrtörténet szakértője. – A szecesszió egyértelműen az egységes szellemben megtervezett miliő mellett tette le a voksát, és hasonló a helyzet az art decóval is. A húszas években meghatá­rozóvá vált funkcionalizmus azonban ettől eltérő, sajátos felfogást képviselt: a hagyományos garnitúrákkal szemben a szólóbútornak szánt meghatározó szerepet az enteriőrben. Az irányzat egyszerű mértani formák használatá­val, a színek látványos vagy éppen teljes redukciójával és a korszerű technoló­giák (üveg, acél, beton) mozgósításá­val teremtett többé-­kevésbé egységes és körülhatárolható ízlésvilágot.”

Jó példa az 1937-­es párizsi világkiállítás finn pavilonja, melyet a korszak meghatározó egyénisége, Alvar Aalto tervezett: az itt kiállított ülőke, szervizasztal és karosszék nem alkot előre megkomponált együttest. „Az enteriőr kialakí­tását a lakás használójára, tulajdonosára hagyja, azt sugallva, hogy ki-­ki
saját igényei, ízlése, életformája alapján teremtse meg az üzletek kínálatá­ból személyes környezetét – teszi hozzá dr. Vadas József. – Bár lényegében már a biedermeier korában is így jöttek létre a polgári otthonok, ez a gyakorlat csak a II. világháború után vált általánossá, amikor a sorozatgyártás elterjedésével és a fogyasztói társadalom létrejöttével széles körben is megteremtődtek a saját elképzelések szerint berendezett laká­sok feltételei.”

Érdekli a folytatás? A teljes cikk a Hamu és Gyémánt magazin 2019/4. lapszámában olvasható. A magazin kapható az újságárusoknál, valamint megrendelhető és előfizethető a honlapunkon keresztül.

Fotó készítője: Fortepan / Schmidt Albin Szerző: Gősi Lilla

Legyen gyűjtő, fizessen elő a Hamu és Gyémántra!

Szép, hasznos, értékes, prémium minőségű – a könyvespolcokon a helye.