Restaurátortitkok

A műtárgyak második élete

Mi történik a múzeumok és galériák restaurátorműhelyeinek kulisszái mögött? Milyen lépésekben állítható helyre egy műkincsrablás után előkerült festmény? Hogyan alakult át a high-tech eszközöknek köszönhetően a restaurálás? Vajon mit mesélnének saját sorsukról és helyreállításuk történetéről a műalkotások? Lépjünk be a rejtett ajtón, és nézzünk körül a restaurátorok világában!

Szinte hihetetlen, de a restaurálás – a műalkotás eredeti formájának helyreállítása – a gyakorlatban már egészen az i. e. 2. évezredtől kezdve létezik, igaz, az első hivatalos restaurátor-műhely csak 1770-ben jött létre. Kezdetben még mindenki laikusnak számított, s ezek a hétköznapi emberek a maguk elképzelései szerint javítgatták és tisztítgatták a vallási jellegű, kultikus tárgyaikat. Aztán a módszereik, illetve a restaurálási folyamatok a reneszánsz csúcsán tovább finomodtak, hiszen a kultúra és a művészet fénykorát élte, így ezzel párhuzamosan az értékmegőrzés kezdett egyre fontosabbá válni.Ebben az időszakban többek között Michelangelo Buonarroti, a 15–16. századi olasz képzőművészet egyik legnagyobb mestere is foglalkozott ókori töredékek kiegészítésével. Sőt előfordult, hogy reprodukált egy műkincset, eltemette, majd kiásta a földből, és arra volt kíváncsi, ki ismeri fel, melyik az eredeti, és melyik az ő alkotása. Bár a kor restaurátorai ekkor még jóval nagyobb alkotói szabadságot élveztek, mint a 21. század szakemberei, mégis olyan alapot teremtettek e nélkülözhetetlen foglalkozás virágzásához, amiért egyértelműen hálásak lehetünk. A restaurálás és a restaurátori hivatás nélkül a világ műkincseinek nagyobb része ma már nem létezne, vagy élvezhetetlenné amortizálódott volna.

Ha a festmények beszélni tudnának

A múzeumok és galériák látogatóinak többsége valószínűleg nem is gondol rá, miközben végighalad egy-egy termen, hogy a kiállított művek akár több éven át tartó helyreállítási munkán mentek keresztül, mielőtt a falakra kerültek. Amikor egy festményt, szobrot vagy akár egy kortárs médiamunkát próbálunk jobban megismerni és elemezni, fontos információkat nyújthat róla, hogy restaurálták-e valaha, és ha igen, hogyan zajlott a restaurálási folyamat. Ehhez persze nem árt némi fogalmat alkotni arról, hogyan és mivel dolgoznak a restaurátorok. Amíg néhány évszázaddal ezelőtt a műalkotások helyreállítására elég kevés eszköz állt rendelkezésre, addig szerencsére ma már – a technológia fejlődésének köszönhetően – számos segédtudomány segíti a szakemberek munkáját.Meglátni a láthatatlant

A restaurátorok legfontosabb és legtöbbet használt eszköze a fényképezés, amelynek segítségével megállapíthatják, milyen elváltozásokkal lesz majd dolguk a későbbiekben. Egy adott műtárgy restaurálásakor ez minden esetben az első lépés – természetesen a kötelező papírmunka után. A fények beállítása különböző módokon nyújthat segítséget: a normál megvilágítás mellett készített fotók a műtárgy restaurálásának fázisait hivatottak dokumentálni; ha a fényforrás helyzetét változtatják, akkor pedig a súrolófény segítségével a restaurátor az alkotó ecsetkezelési és alkotási módszeréről tud tájékozódni. A makro- és mikrofotográfia használatakor olyannyira bele lehet nagyítani a vizsgálandó felületbe – előbbinél egyszerűen csak egy fényképezőgép, utóbbinál mikroszkóp segítségével –, hogy feltárulhatnak a festékrétegek, sőt maguk a pigmentek is, vagyis a festékek színét adó, oldhatatlan, szilárd alkotórészek.

A restaurátorok előszeretettel használják az infravörös fényt is, amellyel láthatják a láthatatlant: a festékrétegek alatt található rajzvázlatokat, elmosódott feliratokat és aláírásokat. Ez az a pont, amikor a szakemberek olyan vázlatot tartanak maguk előtt, amelynek segítségével már el tudják kezdeni a javítást.

A fényképeken és fényeken túl használnak még színképelemzést is, amivel a különböző festékek anyagát lehet megállapítani, illetve elektronmikroszkópot, amely képes akár különböző gombafajokat is kimutatni, ha a restaurátornak például fából készült tárggyal van dolga. Röntgennel pedig ugyanúgy, ahogyan az emberi testben is, láthatják a legapróbb erezeteket, fára készült alkotásoknál a bogárjáratokat, vagy azt, hogy a festő hogyan végezte az alapozást.

Érdekli a folytatás? A teljes cikk a Hamu és Gyémánt magazin 2019/3. lapszámában olvasható. A magazin kapható az újságárusoknál, valamint megrendelhető és előfizethető a honlapunkon keresztül.

Szerző: Fülöp Luca

Legyen gyűjtő, fizessen elő a Hamu és Gyémántra!

Szép, hasznos, értékes, prémium minőségű – a könyvespolcokon a helye.