Az igenember

Exkluzív interjú Andrea Bocellivel

Neve fogalom, hangja felejthetetlen. A világ legkülönbözőbb pontjain, operaházakban, koncerttermekben, stadionokban és a szabad ég alatt felállított színpadokon énekli ki szívét több ezer ember előtt, idén novemberben pedig ismét Budapestre látogat, hogy a magyar közönségnek is bemutassa legújabb lemezét. A Hamu és Gyémántnak adott exkluzív interjúban Andrea Bocelli fontos igenekről, apa-fiú kapcsolatról, az opera jelentőségéről és Pavarottiról is mesélt.

Új albumának címe Si, ami magyarul azt jelenti, Igen. Korábban azt nyilatkozta, azért választotta, mert ez a legszebb szó a világon. Miért gondolja így?

Ha azt mondjuk „si”, az azt jelenti, hajlandók vagyunk arra, hogy kapjunk, vagyis befogadjunk valamit. Ez az apró kis szócska egyszerre költői és mágikus: mindannyian ezt szeretnénk hallani, amikor csókot, ölelést vagy épp bocsánatot kérünk. Eredetileg a legidősebb fiam, Amos ötlete volt, hogy ez legyen az album címe – persze a munkafolyamat során rengeteg más opció is felmerült, de végül arra jutottam, hogy ez a legegyszerűbb, a leghatásosabb és a leginkább következetes választás, mert tökéletesen kifejezi azt a művészi és egzisztenciális kalandot, amelynek eredményeképpen a lemez megszületett. Ez az album teljes egészében én vagyok: benne van mindaz, amire büszke vagyok, és ami fontos számomra.

Minden ember életében vannak fontos, meghatározó igenek. Tudna említeni ilyet a sajátjából?

A legfontosabb talán, hogy igent mondtam a hitre. Felnőtté válásom során, amikor az első néhány alkalommal választás előtt álltam, úgy éreztem, a leglogikusabb út az, ha a hitet választom. Ezzel egyúttal igent mondtam az életre, a szeretetre és a szépségre is. A zenei munkásságom és az alapítványomon (Andrea Bocelli Foundation – a szerk.) keresztül végzett jótékonysági tevékenységem is ennek a döntésnek a következménye: mindig tisztelem a szépet, és igent mondok a jóra.Sokak szerint önnek köszönhető, hogy az opera még ma is népszerű, mert munkásságával hidat épített az opera és a popzene között. Miért döntött úgy, hogy az operaházon kívülre viszi a műfajt?

Mindig is tiszteletben tartottam, hogy az operának és a popzenének alapvetően más-más a célja. Éppen ezért nem is annyira keresztezni vagy ötvözni próbáltam a két műfajt, mint inkább egyszerre, egymás mellett helytállni mindkettőben. Egyszerűen csak be akartam mutatni az operát kissé szokatlan körülmények között, olyan díszletben, amely hagyományosan a popzenéhez kapcsolódik. Már csak azért is, mert hiszek benne, hogy minden alkalommal, amikor két különböző dolog találkozik egymással, egy kisebb csoda történik, és valami új jön létre. A képesítésem szerint operaénekes vagyok, de sok más operaénekeshez hasonlóan – mint például Enrico Caruso, Beniamino Gigli, Tito Schipa vagy Franco Corelli – én is vállaltam és vállalom romanzák és popdalok éneklését. A lényeg nem a műfaj, hanem hogy mindig a magas minőségű zenét közvetítsem, mindegy hol és milyen repertoárral lépek fel.

Tudna említeni olyan momentumot, ami miatt kifejezetten várja a novemberi budapesti koncertjét, és valamit, amitől esetleg tart?

Úgy emlékszem, a budapesti közönség melegszívű, érzékeny és befogadó – kész arra, hogy megérintsék. Éppen ezért izgatottan várom, hogy újra találkozhassam a magyar barátaimmal, és a magam módján megköszönjem kedvességüket. A magam módja pedig az, hogy igyekszem a tőlem telhető legjobbat nyújtani. A félelmem ugyanaz, mint minden koncert előtt: hogy nem tudok megfelelni a velem szemben támasztott – egyre nagyobb – elvárásoknak. Ez a félelem velem volt az elmúlt huszonöt évben.

Érdekli a folytatás? A teljes interjú a Hamu és Gyémánt magazin 2019/3. lapszámában olvasható. A magazin kapható az újságárusoknál, valamint megrendelhető és előfizethető a honlapunkon keresztül.

Szerző: Kovács Natália

Népszerű címkék:


Legyen gyűjtő, fizessen elő a Hamu és Gyémántra!

Szép, hasznos, értékes, prémium minőségű – a könyvespolcokon a helye.