Szenvedély a vízen

Jó szelet! – hangzik el a vitorláskikötőkben a Balatontól az olasz partokon át egészen Ausztráliáig napi több százszor az elköszönést helyettesítő mondat. A szélhez ugyanis ebben a sportban tisztelet, szerencse, siker és bukás is kapcsolódhat. A vitorlázás életforma. A nyílt vízen lenni pedig mindenkinek mást jelent, szabadságot, adrenalint, természetközelséget – a versenyzőknek még ennél is többet: kihívást, küzdelmet és jó esetben diadalt.

Van a Balatonon egy sokak által ismert hajó, melyet a legtöbben fanyar félmosollyal mérnek végig. A Sudár oldalára ugyanis a Válóok feliratot ragasztották, amely kendőzetlen nyíltsággal vall arról, ami ott rejtőzik a felszín alatt, de csak ritka alkalmakkor formálódik szavakká. Mert bizony sok kapcsolatot fúr meg a hétvégenkénti szerelés, szállítás, edzés, versenyzés és a látszólagos semmittevés: amikor a vitorlázó csak várja a szelet, hiszen bármikor vízre kellhet szállni. „Sok a szerelés, javítanivaló, intéznivaló ezeken a hajókon. A fiúk nagyon elszakadnak a családtól – van köztük olyan, aki másfél hónapja nem volt otthon –, de a tengerészek élete sosem működött másként” – avat be Gémesi Jóka, a Kékszalag-csúcstartó Opel Fifty-Fifty és a tengeri Wild Joe csapatának tagja a legénység életébe. Ők persze profik, a vitorlázás a munkájuk, tehát más megítélés alá esnek, mint a hétvégi hajósok.

Ahogy Cnaeus Pompeius Magnus is megmondta: „Navigare necesse est, vivere non est necesse” – azaz hajózni szükséges, élni nem muszáj. Igaz, ez a gabonakereskedőknek szólt – akiket arra buzdított, hogy viharos időben is induljanak útnak, és szállítsák át az árut a mindig éhes Rómába –, a szállóigévé vált mondat azonban jól jellemzi a vitorlázók hitvallását: „történjen bármi, a hajózást és a hajómat a rangsorban első helyre teszem”. Pénzt, időt, energiát és még veszekedést sem kímélve áldozzák rá az életüket, mert… Annak, aki nem tudja, hogyan fejeződik be a mondat, most eláruljuk!

Életveszély a láthatáron

Rengeteg hajó áll a kikötőkben, mégis azokat használják ki a leginkább, amelyekkel versenyeznek. Az adrenalin, a siker és a természeti erőkkel folytatott küzdelem valami különleges elegyet alkot, amely beszippantja a mit sem sejtő, először hajóra szálló zöldfülűeket. Szárazföldről soha nem lehet átélni a víz, az ég és a levegő tökéletes harmóniáját, de az elemeknek való kiszolgáltatottságot sem.A vitorlásversenyeken elsősorban nem egymással küzdenek a résztvevők, hanem a körülményekből próbálják kihozni a legtöbbet, a lehető legkevesebb hibaszázalékkal. A hiba ugyanis emberéletekbe kerülhet: a földkerülő egykezesen, a Vendée Globe-on sokáig minden alkalommal legalább egy versenyző áldozatul esett Neptunusnak, ahogy az őrült vízi cirkusz, az Amerika-kupa is benyújtotta már a maga számláját, a Sydney Hobart pedig 1998-ban örökre megváltoztatta a tengeri vitorlázás biztonsági szabályait. Ehhez képest a Kékszalag eddig kegyes volt: csak árbócokat, kormánylapátokat és teljes hajókat süllyesztett el, persze hathatós emberi közreműködéssel.

A sebesség ráadásul egyre őrültebb tempóban fokozódik: a mai katamaránok már annyira kiemelkednek a vízből, hogy szinte semmiféle súrlódási erő nem keletkezik, szó szerint repülnek a víz fölött. „Az életveszély állandó. Az emberek szeretik nézni a veszélyt, a gladiátorküzdelmet, és ennek mi vagyunk a szereplői. De ez a sport nem is óhajt más lenni, és ha egy profiban egészséges drukk helyett félelem van, érdemes átgondolnia, hogy valóban ott van-e a helye a hajón” – fogalmaz Gémesi Jóka.

Érdekli a folytatás? A Hamu és Gyémánt magazin 2019/2. lapszáma megrendelhető és előfizethető a weboldalunkon keresztül.

Szerző: Baumann Viola

Népszerű címkék:


Legyen gyűjtő, fizessen elő a Hamu és Gyémántra!

Szép, hasznos, értékes, prémium minőségű – a könyvespolcokon a helye.