Úttörők fényképezővel

A magyar fotótörténet elsői

Bár a 20. századi, magyar származású fotográfusok közül többen is igazi világsztárnak számítanak, az itthon maradottak, illetve a fényképészet hőskorában tevékenykedők között is akadnak olyanok, akiknek életművét méltatlan homály fedi. Nemcsak az első magyar haditudósító, de az első profi női fotós, valamint az első igazi szociofotós is megérdemli, hogy emlékezzünk rá.

Moholy-Nagy László, Lucien Hervé, Kepes György, Brassai, André Kertész, Robert Capa, Munkácsi Márton: mindegyikük életműve túlnőtt a magyar fotográfián, sziklaszilárd helyük van az egyetemes fotótörténet legfontosabb alkotói között. Hogy ők magyarok, vagy csupán magyar származásúak, azon lehet vitatkozni, de korántsem biztos, hogy érdemes őket egységes csoportként kezelni – míg például Kertész a szigetbecsei gyerekkort élete végéig meghatározó emlékként őrizte, ahogy anyanyelvét is, a 18 évesen emigráló Robert Capa idővel magyarul is elfelejtett.

Míg a világsztárokról többé-kevésbé mindannyian tudunk, a magyar fotográfia története kevésbé közismert. Holott már 1840-ben kiadták magyarul a dagerrotípiát felfedező Daguerre könyvét, majd 1841-ben megnyílt Pest első fotóműterme is. Pesten és Erdélyben is többen követték a példát.

A kezdetek korából kiemelkedik a Székelyföldet dokumentáló Orbán Balázs, a kísérletező kedvű Veress Ferenc, a Krímben fotózó Szathmári Pap Károly, s a születő Budapest két fényképésze, Klösz György és Mai Manó. A legradikálisabb újítók egyikeként jelent meg a portré nagymestere, Székely Aladár, míg az egyetemes fotótörténethez viszonyítva is viszonylag hamar tevékenykedett az első ismert női fotós, Máté Olga. A világhírű alkotókkal egy időben olyan fotósok pályája indult el, akiknek neve mellettük azóta némiképp elhomályosult: így a magyaros fotográfiai stílus nagymesteréé, Balogh Rudolfé és a reklámfotó nagymesteréé, Pécsi Józsefé.

A 20. század első felében szédítően felívelő magyar fotográfia lendülete először az 1940-es években, a zsidótörvények idején, majd a kommunista diktatúra kiépültével tört meg. Az ötvenes években, miközben Kertész, Brassai, Kepes és Hervé végleg befutott a nagyvilágban, az itthoniaknak nem sok lehetőségük maradt. A hetvenes–nyolcvanas években azonban új aranykor következett. Török László 1973-as felvétele például a Word Pressen Aranyszem díjat kapott, s ekkor kezdődött több, jelenleg is aktív magyar fotós karrierje. Összeállításunkban a magyar fotográfiatörténet néhány elsőjét vettük sorra.

Az első magyar haditudósító

Szathmári Pap Károly 1812-ben született Kolozsvárott. Kezdetben festőművésznek készült, később litográfiákból (kőnyomatokból) próbálta fenntartani magát. Amikor a nem túl fényesen élő művész megismerkedett Gheorghe Bibescu havasalföldi fejedelemmel, aki Bukarestbe hívta, a szolgálatába szegődött. Első szignált talbotípiája, a korabeli bonyolult eljárással készült „fényképe” 1848-ból származik. Ugyanebben az évben, akkor, amikor Pesten kitört a forradalom, ő lefényképezte a bukaresti Procopoaei teret, s olyannyira beleszeretett a fotografálásba, hogy három év múltán Londonba utazott, hogy a legmodernebb eszközöket beszerezze.

1853-ban, a krími háború kitörésekor Szathmári már „haditudósítóként” utazott a helyszínre, igaz, ezt nem a mai értelemben kell érteni, hiszen a korabeli technika nem tette lehetővé az akciófotók készítését. Egy felvétel expozíciós ideje 10-15 másodperc volt. Szathmári inkább a szemben álló felek táboraiban fotózott, a képekből pedig albumokat állított össze, amelyeket Európa királyi udvaraiba is eljuttatott. Emellett elkészítette a Nagy-Románia-albumot, s értékes felvételei maradtak fenn a korabeli Bukarestről is, sőt később Kínáig is eljutott. Noha a krími háborúban nem ő volt az egyetlen fényképész – Roger Fenton jóval ismertebb nála –, az bizonyos, hogy ő az első magyar fotós, aki háborúban fotózott. Képeinek egy része sajnos elveszett, ám van remény, hogy az albumok szétszóródott képei még gyűjteményekben lappanganak.

Érdekli a folytatás? A Hamu és Gyémánt magazin 2019/2. lapszáma megrendelhető és előfizethető a weboldalunkon keresztül.

Fotó időpontja: 2019. 09. 16. Szerző: Péntek Orsolya

Legyen gyűjtő, fizessen elő a Hamu és Gyémántra!

Szép, hasznos, értékes, prémium minőségű – a könyvespolcokon a helye.