Zenélni bolondulásig

Koncertek, amik nagyot szóltak

Aki – nemzedéktől függetlenül, bár merőben különböző „fordulatszámon” – megfordulhatott egy-egy híres-nevezetes rockkoncerten, alighanem élete élményei közé sorolja. Ezek az események – mert azok voltak! – jobbára sokkal többről szóltak, mint a világhíres nótákról. Az ismerős dalok dübörgését messze túlszárnyalva, egy-egy korszak lenyomatát adták-adják. A maguk idejében generációk számára megrázó sugallatuk volt, olykor közéleti utórengésekkel.

A dallamok évek múltán is úgy csöngenek vissza az egykori jelenlévők fülébe, ahogy ott és akkor átélték őket. Lehetett ez az adott banda (sokadik, de most már tényleg) búcsúbulija, egy fergeteges fesztivál számolatlan föllépővel, a beat, rock, heavy metal, rap műfaj stb. összegzése, hogy kitörölhetetlenül rögzüljön a résztvevők emlékezetében. A rocktörténelem örök tanúságául, letűnt korok messze nyúló tanulságául. De a kényszerűen távol lévők vagy a kései utókor számára is maradt vigasz: akik elmulasztották, akárhányszor visszahallgathatják a hal(l)hatatlanokat – a koncerteket képben, hangban megörökítették. Az örökkévalóságnak.

Sikolyok és eksztázis
A Beatles a Shea Stadionban

A legbigottabb Beatles-rajongók sem állítják, hogy annak a kifinomult zenei világnak, amit a „gombafejűek” produkáltak, az élő koncertek lettek volna a legmeghittebb terepei. Mégis, amikor 1965. augusztus 15-én a négy liverpooli a New York-i Shea Stadion pódiumára lépett, fölbolydult a világ. A fiúk 55 ezer őrjöngő néző előtt helikopterrel landoltak a Flushing Meadows-i pódiumon. Poptörténeti mérföldkőhöz érkeztek.A buliról készült dokumentumfilmet később a világ legtávolabbi zugaiban is megcsodálhattuk. (Mellesleg a népes operatőri stáb élén egy hazánkfia, utóbb a Rambót is rögzítő László András állt.) A korszakos koncertet mifelénk a hanyatló nyugat mellékeseményeként igyekeztek a feledés homályába taszajtani, pedig felejthetetlennek bizonyult. Nem véletlen, hogy a néhai brit külügyminiszter, Douglas-Home azt találta mondani a koncert után nem sokkal lovaggá ütött honfitársairól, hogy ők a királyság legkelendőbb exportcikkei.

Ám a Beatles-korongokra nyomott nótái sokkal jobban szóltak, igaz, a nagyérdemű ott, a stadionban nem sokat csíphetett el mindebből. Maguk a szupersztárok arra panaszkodtak, hogy még számukra is szokatlan volt a New York-i miliő, az iszonyú hangzavar – még önmagukat sem hallották (pedig némelyiküknek abszolút hallása volt). Hiába dübörögtek a decibelek, a publikum már a négy liverpooli srác látványától elalélt.Ringo Starr a felejthetetlen The Beatles Anthologyban így idézte föl a koncertet: „Leginkább arra emlékszem, hogy iszonyú messze voltunk a közönségtől… És mindenki őrjöngött-sikítozott. Ha visszanézem a felvételeket, csak azt látom, hogyan reagáltunk erre a helyszínen. Minden szokatlanul nagy volt, és különös.” John Lennon, szokatlan szövegeihez méltón, így summázott: „A Shea Stadionban megláttam a hegycsúcsot.”

Érdekli a folytatás? A teljes cikk a Hamu és Gyémánt 2019/2. lapszámában olvasható el. A magazin megvásárolható a kiemelt újságárusoknál, illetve megrendelhető és előfizethető közvetlenül a kiadónál.

Szerző: Benda László

Népszerű címkék:


Legyen gyűjtő, fizessen elő a Hamu és Gyémántra!

Szép, hasznos, értékes, prémium minőségű – a könyvespolcokon a helye.