Arénából a frontra

Sport(politikai) küzdőterek

A részvét fontos, nem csak a részvétel – mondhatnánk némiképp kiforgatva az újkori olimpiák atyja, Pierre Coubertin báró nemes szavait. Merthogy akadtak bizony olyan meccsek, amelyek nyomán vér folyt – a versenyarénákon kívül (is). Előfordult, hogy egy pályán szerzett győzelem közéleti áttöréshez vezetett, de olyan is, hogy a sportszerű küzdelem, vagy legyünk pontosabbak: sport szerű (így, két szóban!) derbi fegyverropogásba torkollott.

Pingpong-diplomácia

Selyemfestménnyel a Selyemút felé – mondhatnánk némi túlzással arról a kacifántos útról, ami jó húsz évvel a Kínai Népköztársaság kikiáltása után Peking és Washington kapcsolatainak rendezéséhez vezetett. A később pingpong-diplomáciaként elhíresült, kulisszák mögött induló, majd a világ nyilvánossága előtt csúcsára érő folyamat ugyanis egy asztaliteniszező „szervájával” kezdődött.A kínai nemzeti válogatottnak engedélyezték, hogy hosszú elzártság után részt vegyen 1971-ben a Japánban rendezett világbajnokságon. Igaz, a kiváltságos küldöttség tagjainak a lelkére kötötték, hogy ne „közösködjenek” a kapitalista világ képviselőivel. Ám egy hosszúra nyúlt versenynap végén az egyik amerikai sportoló lekéste a szálláshelyére induló különjáratát, és a kínaiak csapatbuszának ablakán kopogtatott. A fegyelmezett utasok igyekeztek tudomást sem venni róla. De a nyitottságáról ismert Csuang Cetung föltessékelte a járműre. Később elbeszélgettek, majd a háromszoros világbajnok egy selyemfestménnyel lepte meg tengerentúli sporttársát. Amikor utóbb a meglepett újságírók arról faggatták az amerikait, lesz-e folytatás, pályára lépne-e Kínában, igennel válaszolt. Több sem kellett a szovjetekkel megromlott kapcsolatok közepette a pekingi pátriárkáknak, kezdődhetett az adogatás. Rövidesen mindkét válogatott fellépett a másik pingpongcsarnokában. Az „imperialista szuperhatalomból” érkező versenyzőket maga Csou En-laj kormányfő fogadta.

Henry Kissinger nemzetbiztonsági főtanácsadó, majd külügyminiszter, a legnagyobb titokban Pekingbe látogatott, hogy egyengesse a két birodalom közti enyhülés csörtéjét. „Ez volt az első lépés, hogy végleg hátunk mögött hagyjuk a múltat” – idézte föl később az áttörést a politikai „fonákjairól” ismert diplomata. A két ország „kis lépésenként” rendezte kapcsolatait. Alig egy év múltán Nixon elnök Pekingben találkozott Maóval. A kommunista Kína – Tajvan rovására – a nemzetközi közösség (és az ENSZ Biztonsági Tanácsának) állandó tagja lett. Nem állítható, hogy selymesen sima lett volna ez az út, de csakugyan új helyzetet teremtett.

Érdekli a folytatás? A Hamu és Gyémánt magazin 2019/1. lapszáma megvásárolható a kiemelt újságárusoknál, illetve megrendelhető és előfizethető közvetlenül a kiadónál.

Fotó időpontja: 2019. 07. 03. Szerző: Benda László

Legyen gyűjtő, fizessen elő a Hamu és Gyémántra!

Szép, hasznos, értékes, prémium minőségű – a könyvespolcokon a helye.