A művészet propaganda

Interjú Peter Greenaway filmrendezővel

A brit független filmes szcéna meghatározó alakja, olyan világhírű művek alkotója, mint A rajzoló szerződése, Az építész hasa, vagy épp a 8 és ½ nő. A Republic Group meghívására 2018 novemberében Magyarországra látogatott, hogy előadást tartson film és kép viszonyáról s víziójáról, miszerint a moziból száműzni kell a szöveget és a történetet. Az előadás másnapján exkluzív interjút adott a Hamu és Gyémántnak.

Tudja mi a közös önben és a kedvenc írómban?
Ki a kedvenc írója?

Egy magyar szerző. Esterházy Péter. Ő sem hitt a történetmesélésben, a szövegei töredékekből állnak össze.
Én azért nem akarok történeteket mesélni, mert szerintem a film nem megfelelő médium erre a célra.

Épp azért hoztam fel példaként, mert ő ugyanezt gondolta a szövegről, amit ön szeretne száműzni a filmiparból, azt feltételezve, hogy a szövegek kötnek minket a történetekhez. Mindeközben nekem az az érzésem, számos történetet mesélnek el vagy villantanak fel a filmjei.
Amikor azt mondom, hogy a film nem alkalmas történetmesélésre, arra célzok, hogy aki filmszerűen gondolkodik, annak alapvetően képekben kell gondolkodnia. Szeretném, ha nem történetekből, hanem képekből indulnánk ki. Két nagy nemzeti filmes mozgalmon nevelkedtem, az olasz neorealizmuson és a francia újhullámon, ezek pedig arra tanítottak meg, hogy filmet csak úgy lehet készíteni, ha eleve filmes logikával gondolkodunk. Tudja, én hiszek az újhullám szerzőfelfogásában, vagyis a szerzői filmben, ami persze nagyon elitista elképzelés, de az attitűdöm valószínűleg azzal is összefügg, hogy eredetileg festőnek tanultam. A festők pedig – talán Gilbert és George kivételével – magányos alkotók. Picassónak vagy Modiglianinak nem voltak úgynevezett közreműködői. A festő egymaga felel azért, amit megalkot, s ezzel az esetleges sikerért vagy bukásért. Ezt a festő és képe közötti viszonyt szerettem volna átemelni a filmkészítésbe, de a mozi ebből a szempontból egész más, ebben a műfajban nagyon fontosak a közreműködők – mindenki más és más tudással és eszközökkel járul hozzá az alkotómunkához.

De visszatérve a kérdésre: a filmkultúránk szövegalapú, és azt szeretném – bár biztos vagyok benne, hogy soha nem fogom elérni –, ha festményalapú lenne. Maga és én is szavakkal kommunikálunk most, amikor a moziról beszélgetünk. Gondolja csak el, micsoda butaság! Miért nem használunk inkább képeket? Persze ez valójában nem a mi hibánk, hanem az oktatási rendszereké, amelyek világszerte az íráson alapulnak, nem a vizualitáson. A képek előállítását valamiért nem tartjuk annyira fontos és magasztos tevékenységnek, mint a szövegek előállítását.

Érdekli a folytatás? A teljes cikk a Hamu és Gyémánt 2018/4. lapszámában olvasható. A kiadvány megrendelhető a weboldalunkon keresztül. 

Fotó helyszíne: Clark Hotel Budapest Fotó időpontja: 2018. 11. 27. Fotó készítője: Sárosi Zoltán Szerző: Kovács Natália

Legyen gyűjtő, fizessen elő a Hamu és Gyémántra!

Szép, hasznos, értékes, prémium minőségű – a könyvespolcokon a helye.