Az ellentmondások országa

India Guide

India elvileg egy ország, ám amikor az ember megismerkedik a helyi léptékekkel, azonnal rádöbben, valójában egy kontinens. Senki sem mondhatja el igazán, még a helybéliek sem, hogy ismeri, legfeljebb csak benyomásokat és élményeket szerezhetünk róla.

Az idegen könnyen elvész benne, felszippantja a forgatag, a zaj, a por, a szemét, az elképesztő természeti és épített környezet, a nyüzsgés, a bábeli zűrzavar. India az olyan európai számára, aki túl szerény, visszahúzódó és tutyimutyi, élvezhetetlen, így nagy eséllyel a megérkezése utáni második napon rohanni fog, hogy hamarabbira cserélje hazaszóló repülőjegyét, mert menekülni akar. Ugyanis a nyugati kultúrán szocializálódott ember, ha nem képes átállítani az agyát, nem tudja itt jól érezni magát. Szivacsként szívja magába az élményeket, melyek azonban meg is fekszik a gyomrát, s hazatérve komoly kettősséggel küzd: nem volt jó Indiában, viszont felejthetetlen kalanddal gazdagodott, s jó szívvel ajánlja bárkinek, kerekedjen fel. Mert csodálatos hely, melyet meg kell ismerni, ám a sok helyütt uralkodó állapotokat borzasztóan rossz élőben megtapasztalni.

A fejünkben élő kép

A Kelet misztikuma, amit a világban mindenütt az országhoz társítanak, egy talmi, rózsaszínű kép, amely az európai ember életébe innen-onnan – jóga, buddhista szerzetesek a kolostorban, krisnások, Gandhi, Tádzs Mahal, meditálás, keleti gyógymódok és teák, éttermek, Bahia-boltok – beszivárog. Mindez megvan persze, de jócskán a felszín alatt, melyet sokkal inkább az életveszélyes közlekedés, a düledező, otthonoknak mondott épületek, a zaj, a rengeteg koldus és hajléktalan, az erőszakos árusok és kéretlen idegenvezetők, a ragacsosan izzadós klíma jelent. Persze ez a káosz egyúttal szórakoztatóan gyönyörű is, ha az ember át tudja állítani az agyát és a lelkét. Mumbai, Delhi vagy Kalkutta utcáin járva azonnal autómentes övezetté nemesedik a budapesti nagykörút a péntek délutáni csúcsban, s ebben a tömegben egy idő után természetessé válik, hogy mindenki együtt mozdul, mint a heringraj, legyen gyalogosan része a masszának, vagy üljön kocsiban, tuktukon, buszon, motoron. Ugyanúgy része, mint a szent állatként valóban mindenütt, még a megapoliszok irodanegyedében is fellelhető tehén, az állandóan rikácsoló madarak, a világ legszemtelenebb majmai vagy éppen a meglepetésállat, a teve, melyről vélhetően senki sem tudja, hogy több van belőlük, mint Észak-Afrikában. Ha sikerül elérni, hogy mindezt ne zavarónak, hanem érdekesnek találja az ember, ha a teljesen különböző ingerek természetessé válnak, ha elkapja az érzés, hogy nemcsak megszokta, de vágyik a pofoncsapásszerű ingerekre, elmondhatja magáról, felnőtt a feladathoz, hogy megismerkedjen Indiával.

Az ismerkedés színterei

Kezdő lépésként erre legalkalmasabb a helyi konyha: az indiai ételek ugyanis izgalmasak, eredetiek, kiismerhetetlenek, meglepők, idegenek, ugyanakkor barátságosak, kellemesek, érdekesek, s ami a legfontosabb: finomak. Tökéletesen visszaadják az ország misztikumát, azt a képet, ahogyan az otthoni nappalijában képzeli el valaki Indiát. Ezt a képet erősítik az útikönyvek által legelsőként ajánlott látnivalók is. Bár a Photoshop ma már csodákra képes, a fényképek ezúttal nem hazudnak, sőt a legfejlettebb technika sem tudja visszaadni a valóságot. Mert a Tádzs Mahal eredetiben még vakítóbban fehér, az Ámbér-erőd még hatalmasabb, Dzsaipur még színesebb, a tenger Goánál és Keralánál még kékebb, a dardzsilingi teaültetvény még selymesebb, a Himalája-vasút még mesebelibb, a Kancsendzönga még félelmetesebb, Leh még misztikusabb, mint a képeken. És nagyon is valóságos a nemzeti parkokban a bengáli tigris, az elefánt, a párduc, a megannyi madár-, rovar- és kígyófaj, az egész ország egy gigantikus állatkert, megannyi pálmaházzal, melynek élőlényei bárhol szembejöhetnek, nem csak a dzsungelben.

Előny az ellentmondás

Nincs még egy olyan ország a világon, amely ennyire színes, változatos, kalandos és ellentmondásos: lenyűgöző civilizációk, elképesztő kultúrák sok évezredes emlékei és a higiénia szinte teljes hiánya, mérhetetlen gazdagság és nyomor, a kolostorok mélységes csendje és az utca bábeli hangzavara, a hagyományok, a jelképek, az egyén végtelen tisztelete és a minden oldalról rángató, kéregető karok erdeje. Kultúrsokk a javából, ahogyan az angolok mondják egykori gyarmatukról: Love it or hate it – szereted vagy utálod. Középút nincs.

Érdekli a folytatás? A teljes cikk a Hamu és Gyémánt 2018/4. lapszámában olvasható el. A kiadvány megrendelhető a weboldalunkon keresztül. 

Fotó időpontja: 2019. 04. 09. Szerző: Vas András Forrás: Unsplash, Getty Images

Népszerű címkék:


Legyen gyűjtő, fizessen elő a Hamu és Gyémántra!

Szép, hasznos, értékes, prémium minőségű – a könyvespolcokon a helye.