A turisták tízparancsolata

Utazzunk felelősséggel!

Bár az utazás egyszerű kikapcsolódásnak tűnik, ha a bolygónk és a világ elmaradottabb társadalmainak érdekeit is szem előtt tartjuk, amikor nekivágunk a nagyvilágnak, igen nagy felelősséget veszünk a nyakunkba. Hogyan költsük okosan a pénzünket, hogyan pörgessük okosan a kilométereket, hogy a bolygó és az emberiség is jól járjon? Első lépésként tartsuk be a következő alapszabályokat!

Ne vegyünk részt olyan programban, amely bármilyen módon megváltozatja az állatok természetes viselkedését. Ne üljünk idomított elefántra, ne szelfizzünk lenyugtatott tigrissel, és ne úszkáljunk fogságban tartott delfinekkel. Ezt szerencsére már sok utazó tudja, de azt kevésbé, hogy gyakran a szabadon élő állatok életvitelét is manipulálják. Ilyen az, amikor etetéssel csalogatják turistahajók közelébe a rájákat vagy a cetcápákat, hogy aztán a kuncsaftok boldogan úszkáljanak velük. Igen ám, csakhogy ezek az állatok a folyamatos etetés hatására elfelejtik, hogyan szerezzék meg maguk az élelmet, ráadásul az emberi kézből kapott falatokkal meg is fertőzhetjük őket.

Az emberiség az egyik legnagyobb csapást a természetre a rengeteg nejlonszatyorral méri, melyek tömegével úsznak az óceánokban, megfojtva és mérgezve halakat és teknősöket. Mindig legyen nálunk egy picire összehajtogatható táska, amit csak előkapunk vásárláskor. Hasonlóképp káros a nedves törlőkendő is, amely eldugaszol csatornákat, illetve a szívószálak sem bomlanak le. Hacsak nem olyan helyre utazunk, ahol fertőzött a víz, ne vegyünk palackos vizet, hanem töltsük újra a csapnál a kulacsunkat. A hotelokban található kis kiszerelésű tubusok helyett használjuk a saját kozmetikumainkat.

Ne vásároljunk olyan ajándéktárgyakat, amelyekhez állatokat öltek vagy csonkítottak meg, vagy károsították a természetet (elefántagyarból, krokodilbőrből készült szuvenírek, kagylók és korallok).

Rövid és gyakori repülős vagy autós utak helyett menjünk inkább ritkábban, de hosszabb szabadságra. Kerüljük a környezetre káros programokat, még ha oly szórakoztatónak tűnnek is – például a quad és az ATV motor használatát. Utazzunk lehetőleg környezetbarát tömegközlekedési eszközökkel, például vonattal.

Utazás előtt tiszteljük meg a vendéglátó országot, az ott élőket azzal, hogy pár szót megtanulunk a fogadó ország nyelvén, és legalább nagy vonalakban megismerkedünk a helyi szokásokkal. Néha egész egyszerű, kis dolgokkal bánthatjuk meg őket: ha Thaiföldön megsimogatjuk a gyerekek fejét, vagy Japánban a rizsbe szúrjuk az evőpálcikát. Öltözzünk illendően, és ha kétségeink támadnak, mi fér
bele, inkább a konzervatívabb irányt válasszuk.

Minden utazáshoz hozzátartoznak az olyan fotók is, amelyeken emberek láthatók piacokon, közterületeken. Ezzel nincs is gond, de lehetőleg ne készítsünk engedély nélkül közvetlen közelről képeket másokról. Ez különösen fontos azokban az országokban, ahol a fotónak jelentősége van – mint például Guatemalában, ahol ezzel „elvesszük a lelkét” valakinek.

Nem ritka, hogy egyes kihalófélben lévő népszokások, hagyományok fennmaradásában jelentős szerepe van a turisták érdeklődésének. Igyekezzünk részt venni ilyen programokon, és pozitív visszajelzésekkel segítsünk megőrizni a helyi értékeket.

Lehetőleg támogassuk a helyi gazdaságot, azaz aludjunk kis családi panzióban, étkezzünk helybéliek által üzemeltetett étteremben. A nemzetközi láncokat se kerüljük, amennyiben helyi lakosokat alkalmaznak fair munkafeltételekkel. Igyekezzünk megosztani a pénzköltést több étterem, üzlet között.

Amit csak lehet, vásároljunk piacon szupermarketek helyett. Igyekezzünk kiiktatni a közvetítőket, és kézművesektől, őstermelőktől vásároljunk.

Ne osztogassunk cukrot, tollat kéregető gyerekeknek. Ezzel ugyanis azt érjük el, hogy a gyerekek minden utast megrohamoznak, és ez nemcsak a turisták számára lesz elviselhetetlen, de a gyerekeknek is többet ártunk, mint használunk. Ők ugyanis a pénz, cukorka stb. reményében nem járnak iskolába, nem segítenek otthon, hanem az újabb és újabb turistabuszokat várják. A segítséget inkább szervezett formában érdemes nyújtani – helyi iskoláknak vagy megbízható segélyszervezeteknek, amelyek eljuttatják a segélyt a legrászorultabbaknak.

Érdekli a folytatás? A teljes cikk a Hamu és Gyémánt 2018/2. számában olvasható el. A kiadványt keresse az újságárusoknál!

Szerző: Kisgyörgy Éva Forrás: www.pexels.com

Népszerű címkék:


Legyen gyűjtő, fizessen elő a Hamu és Gyémántra!

Szép, hasznos, értékes, prémium minőségű – a könyvespolcokon a helye.