Szobrok a spájzban

Avagy a szovjet emlékművek utóélete

„Ezt itt felejtettétek!” – morgolódott egy nagy bajuszú, bocskait viselő magyar úr, amikor a távozó katonák végső búcsút intettek a budapesti szovjet hősök emlékművének. A kommunista félmúlt történelmi mementóinak sorsát ugyanannyi ellentmondás övezte, mint létrejöttük felemás históriái.

Megannyi katonatemető és emblematikus szobor sorsát országonként másként ítélték meg. Volt, ahol sarlóval-kalapáccsal estek nekik, és előfordult, hogy történelmi emlékparkokba menekítették a „korszakos” opuszokat. Sok helyütt „ércnél maradandóbban” meghagytak őket. Őrzik és védik, mint a történelem becses (olykor néhol megbecstelenített) emlékkockáit. Akad, ahol csakugyan kockára sikeredtek, és gáncsok kísérték sokak szerint túl hosszúra nyúlt pályafutásukat. Néhol meg vannak olyanok, akik a szétvert emlékművek egy-egy darabját őrzik emléktárgyként, mint tulajdon „történelemformáló” előéletük torzóját. Ahány ház, annyi szokás…

5500 ukrán Lenin

1990. augusztus 1-jen Cservonohradban (korábbi nevén Krisztinopilben) elmozdították Lenint a helyéről. A nyugat-ukrajnai bányászváros addigi hőse nem „saját kérésére” távozott, elvontattak – a műveletet így hívták: Leninopad. A főszereplő lebukott, de nem mint egykor, Szibériában, hanem a szó szoros értelmében. Szobra ledőlt, emléke derékba tört. Leninopad – ez az ukrán neve annak a folyamatnak, amikor megpróbáljak „a múltat végképp eltörölni”.

Keleti szomszédunk becses örökségeként 1991-ben – becslések szerint – 5500 Lenin „élt”, de mar senki sem állította, hogy él és élni fog. Negyed századdal később meg mindig 1300-ra becsülték a talpon (mármint talapzaton) maradtakat. A szakadár háborúba belerángatott keleti végeken az öröknek hitt szovjet örökség jó ideig túlélte önmagát. Aztán Ukrajna-szerte felborult a régi rend. A rendbontásnak (?) – a Moszkva-barát kijevi kormányzathoz hasonlóan – számos múltidéző szobor és emlékmű is áldozatául esett. Egy végvári példa. Az orosz határhoz közel fekvő iparvarosban, Zaporizsjában (az egykori Alekszandrovszkban) 2016-ig a Lenin sugárúton lehetett eljutni a Lenin térre, amelynek közepén egy gigantikus méretű emlékmű idézte meg a forradalom legnagyobb alakját. A jókora szobor egy közeli vízlépcsőre mutatott, amely szintúgy a főhős nevét viselte, falán dombormű formában kitüntető címe: a Lenin-rend. A gát mögött kisebb tó, rajta apró sziget, s mindez abban a negyedben, amely nevében őrizte a „halhatatlan” szovjet világ lenyomatát.

Az 1964-ben állított, csaknem húszméteres központi óriásszobrot először az ukrán futballválogatott kék-sárga mezébe bujtatták, majd 2016 tavaszán egy nap és egy éjszaka alatt végképp leemelték a piedesztálról. A nagyérdemű tapssal és tűzijátékkal köszöntette a városszépítőnek szánt gesztust.

Érdekli a folytatás? A teljes cikk a Hamu és Gyémánt 2018/2. számában olvasható el. A kiadványt keresse az újságárusoknál!

Szerző: Benda László Forrás: www.businessinsider.com

Legyen gyűjtő, fizessen elő a Hamu és Gyémántra!

Szép, hasznos, értékes, prémium minőségű – a könyvespolcokon a helye.