Saját időszámítás

A Hamu és Gyémánt 2018/1. száma

Az idő olyan, hogy bár nem használunk órát, a mobil meg már csak dacból se nézzük, minden évben pakol alánk egy évet. Hiába mondjuk, hogy bocsánat, van még egy vacsoránk, egy ebédünk, egy meleg ölelésünk, bár állni látszék néha, ő rendületlen halad. De hogy mi marad belőle, hamu vagy gyémánt, hogy mivel telik meg az emlékek zsákja, csillogással vagy fakó semmivel, rajtunk múlik és tőlünk függ. Azt gondoljuk, minden napunk egy verkli, monoton tűnik el, mert nem vagyunk Michelangelo, aki egy kápolnában az örök életre fest, nem ütünk ki riválist Wimbledonban, nem főzünk úgy, mint egy Michelin-csillagos séf – holott nem szabad elfelednünk, nekünk is van egy saját kápolnánk, egy saját ütésünk, egy saját ebédünk, s hogy az milyen, csak tőlünk függ. És ez az ebéd és ütés és kápolna azoknak, akiknek megmutatjuk, igenis örök életre szól. Bár nincsen saját méhesünk, amit közösen gondozunk néhány társunkkal, de amikor benyitunk a gyerekekhez, hogy alszanake, amikor kinyitjuk a szemünket és sárgán tűz szemünkre a nap, akkor méz van kenve az életünkre. Ne feledjük, rajtunk is múlik, hogy Dánia ne csak Hamletnek legyen Dánia. Nem kell hegyeket megmozgatnunk, nem kell gigantikus építkezésekbe fognunk, csak leélni a napot, mert az idő olyan, ha benne vagyunk, elfogad, ha elfelejtjük, ő is elfelejt bennünket.

 

A Hamu és Gyémánt legújabb száma már kapható az újságárusoknál.

Fotó készítője: Galgóczi Németh Kristóf

Legyen gyűjtő, fizessen elő a Hamu és Gyémántra!

Szép, hasznos, értékes, prémium minőségű – a könyvespolcokon a helye.