Az időutazó fotózás

„Útonlevészeti képörökésszel” a Hamu és Gyémánt címlapfotózásán

LLaczkó Péter vándorfotográfus kicsit olyan, mint egy időutazó, és akiről képet készít, maga is azzá válik – legalábbis a képmása – hiszen a fotográfia mára már szinte elfeledett technikáit alkalmazza, amikor saját fejlesztésű gépeivel az országot járja. Felkérésünkre elvándorolt téli címlapanyagunk fotózási helyszínére is, ahol készített egy-egy múltidéző képet A hentes, a kurva és a félszemű című film főszereplőiről.

Nem véletlen, ha a szerkezet nevéről Kazinczy jut eszünkbe, hiszen az „útonlevészeti képörökész” és a többi gép elnevezése is, amelyeket Laczkó Péter épített, a nyelvújítást idézik. Például: „körtükrészeti nyolcszögvény”, „körlátászati lyukharmónikum”, „térnézészeti hatlyukvány”. Megalkotójuk azért választott ilyen megnevezéseket, mert a nyelvújítás időszaka és a fotográfia hajnala nagyjából egybeesik – így ez a kultúrtörténeti korszak adja a szójátékok hátterét, amelyből olyan emlékeink maradtak fenn, mint a „lábtekerészeti tovalöködő”, vagy az „egyensúlyművészeti körduplány”.

Laczkó Péter Zalka Imre fotográfus segédjeként ismerte és tanulta meg a vándorfényképészet mesterségét, a vele töltött nyarak alkalmával vált bizonyossá számára, hogy a fotóművészet archaikus módszereinek ma is van létjogosultságuk. 2008 tavaszán fejezte be, s egyben próbálta ki először az általa „képfényező készüléknek” elnevezett kameráját, jelenleg pedig már egy továbbfejlesztett változatával, az „útonlevészeti képörökésszel” készíti portréit.

 „Régen voltak olyan fényképészek, akik kocsin tolták a labort, a kamera pedig – tudomásom szerint – minden esetben külön szerkezet volt. Ezek ihlették az »útonlevészeti képörökészt«, illetve valamikor láttam egy fénymásolt papíron ezeknek a gépeknek a metszetét, és rögtön bevillant, hogy lehetne építeni valami hasonlót, de úgy, hogy egyben legyen a fényképezőgép, valamint a szállító szerkezet” – emlékezett vissza a fotográfus a szerkezet kifejlesztésének motivációjára.

Laczkó Péter azt is elmondta, hogy a szerkezet alapvetően úgy épül fel, mint a legtöbb klasszikus fényképezőgép: rávetíti a képet a matt üvegre, azon lehet beállítani a kompozíciót. Ami viszont szokatlan benne, hogy a kamera annyira nagy, hogy bele lehet lépni. Belül csak vörös fény van, egyéb fény csak az objektíven át jut a kamera belsejébe. Ezzel szemben található a képbeállító lemez, amelyre rá lehet erősíteni a fényérzékeny anyagot. „Mindez egy asztallap fölött történik, amelynek az egyik oldalán én ülök, a másikon pedig a fotóalany – kicsit olyan, mint egy gyóntatófülke. Középen van a munkaterület, az objektívből a mattüvegre vetődik a kép. Oda rakom be, és ott állítom be a filmet, majd rögtön előhívom, tehát ebben a kamerában a fotólabor is helyet kap. Az előhívás eredménye egy negatív film, amelyről aztán – már a kamerán kívül – készül egy papírkép, egy XIX. századi napfénymásoló eljárással. Ez azt jelenti, hogy a negatívot fényérzékeny papírhoz szorítom, és kiteszem a napfényre. Ettől a papír felületén a negatív kép összes tónusa átmásolódik annak fordítottjaként. Így keletkezik a negatív kép negatívja, tehát a pozitív papírkép.”

Lackó Péter Gryllus Dorkáról, Hegedűs D. Gézáról és Nagy Zsoltról készített fotókat a Hamu és Gyémánt aktuális számába A hentes, a kurva és a félszemű című film kapcsán. A kiadvány megtalálható az újságosoknál, illetve megrendelhető a kiadótól.

Fotó készítője: Laczkó Péter, Sándor Emese Szerző: Kovács Natália

Legyen gyűjtő, fizessen elő a Hamu és Gyémántra!

Szép, hasznos, értékes, prémium minőségű – a könyvespolcokon a helye.