Bor, mámor, Sopron

Interjú Pfneiszl Birgittel és Katrinnal

Két testvér, egy közös borászat – a nővérek minden szavából kicseng a bor, a munka, Sopron és a család szeretete. Aki itt jár és velük beszélget, nemcsak a borba, de egy életmódba és egy család történetébe is belekóstolhat.

Úgy tűnik, szoros kapcsolatban állnak a vásárlókkal.

KATRIN: Talán azért, mert Sopron kevésbé felkapott hely, mint például Villány, kevesebben jönnek el egy-egy kóstolóra, de akik viszont eljönnek, visszajárnak, és közülük sokakkal barátságot kötöttünk. Azt mondják, a jó bor összehozza a jó embereket, és tapasztalataink szerint ez valóban így van.

2006-ban vették át a borászatot a szüleiktől, azóta ketten vezetik. Minden munkát ketten végeznek?

Katrin: A szüleink és a nagypapánk sokat segítenek, és szüretkor még két embert felbérlünk a család mellé. Egyébként nagyrészt ketten dolgozunk, ezért nagyon változatosak a mindennapjaink; traktort vezetünk, zöld munkákat végzünk, kosarat tartunk, de papírmunka is van bőven, és mivel egyre erősebbek vagyunk exportban, utazunk is sokat kell.

Szóval a szüleik mindketten borászok? A korábbi interjúkban mindig csak az édesapjukról olvastam.

Katrin: Mindketten borászok, de én is észrevettem, hogy apukánkról szoktunk beszélni. Ez azért van, mert őt nehezebb meggyőzni arról, ha új dolgot szeretnénk kipróbálni. Amikor a testvérem hazajött külföldről, és átvettük a borászatot, át akart térni a biotermelésre. Édesanyánk rögtön beleegyezett, bízott abban, hogy működni fog, apukánk azonban nem hitt benne, féltette a család megélhetését. Nehéz volt meggyőzni, hosszú harc volt, mire belement.

Érdekli a folytatás? A teljes interjú a Hamu és Gyémánt 2017. őszi számában olvasható el.

Fotó helyszíne: Sopron Fotó időpontja: 2017. 08. 16. Fotó készítője: Bácsi Róbert László Szerző: Kovács Natália

Legyen gyűjtő, fizessen elő a Hamu és Gyémántra!

Szép, hasznos, értékes, prémium minőségű – a könyvespolcokon a helye.