Formahistória 4 keréken

Noha alig több mint száz évre tekint vissza az autók története, dizájnjuk látványos és szükséges fejlődésen ment keresztül, itt-ott némi vargabetűkkel. A közeljövőben talán már a négy kereket is elfelejthetjük?

A közlekedési eszközök az emberiség történetében mindig is elsősorban használati tárgyak voltak, és habár minden korszakban akadtak felcicomázott uralkodói és főnemesi hintók, a jellemzően állat vonta alkalmatosságok formaterve nem az esztétikumot, sokkal inkább a lassú és hosszú utak elviselhetővé tételét szolgálta. Aerodinamikáról, légörvényekről nem kellett tudniuk a gyártóknak, hiszen azt sem az elérhető sebesség, sem az üzemanyag-fogyasztás nem indokolta volna.
A tizenkilencedik század végén azonban eljött az önjáró automobilok kora, és noha az első darabokat mindössze az különböztette meg egylovas szekértől, hogy hiányzott előlük a ló, a technika gyors ütemű fejlődése hamarosan szükségessé tette, hogy kezdjenek valamit az autók instabilitásával, magas homlokfelületével, az egyre nagyobb sebességek elérése miatt megnövekedett menetszél utast próbáló kellemetlenségeivel.

Az első futószalagon készített autó, a Ford legendás T modellje a maga nemében és idejében ugyan nevezhető csinosnak, ám a Galamb József tervezte járműnek nem a lélegzetelállító formája okán volt világsikere. A Bádog Böske, ahogy a T modellt becézték, lefektette az alapokat, ám a tudatos, aerodinamikai formatervezés később kezdődött, ugyancsak egy magyar, Járay Pál munkásságával. Paul Járay, ahogy akkoriban ismerték, Bécsben született, Temesvárról kivándorolt család sarjaként, és a repülőgépek áramvonaltani ismeretei felől közelített az autók felé. Járay imádta a Zeppelin léghajókat, így talán nem véletlen, hogy 1921-ben napvilágot látott tanulmányában a csepp alakot nevezte meg az ideális járműformának. Bár ennek gyakorlatiassága megkérdőjelezhető az emberek szállítására tervezett alkalmatosságok esetében, tény, hogy ma is minden magára valamit is adó ipari formatervező ehhez próbál közelíteni, ha autókarosszérián dolgozik.

Járay később Svájcban telepedett le, és munkásságának már a hőskorban olyan kézzel fogható eredményei voltak, mint a Chrysler Airflow vagy a Tatra 77-es. A húszas években az autók aerodinamikai tulajdonságai 25, fogyasztásuk mintegy 30 százalékkal mérséklődött.

Érdekli a folytatás? A teljes cikk a Hamu és Gyémánt Design különszámában olvasható el. A kiadványt keresse az újságárusoknál, vagy rendelje meg a kiadótól.

Szerző: Papp Sándor

Legyen gyűjtő, fizessen elő a Hamu és Gyémántra!

Szép, hasznos, értékes, prémium minőségű – a könyvespolcokon a helye.