A siker hálózata

Barabási Albert-László hálózatkutató

Melyek a siker mozgatórugói? Hogy néz ki majd harminc év múlva egy kontroll az orvosnál? Megjósolható-e matematikai alapon a jövő? És egyáltalán: miért fontos Messi és a Zabhegyező? Megannyi érdekes kérdés, amelyeket nem feltétlenül egy fizikusnak tennénk fel; pedig Barabási Albert-László a Harvard orvosi karán kutatva próbál választ adni minderre. És még jóval többre is.

Az oktatási munkája legfőképp témavezetésből áll. Annak idején hasonló módon, tanári tanácsra kezdett el foglalkozni a hálózatkutatással?

Saját ötlet volt. Miután Bostonban befejeztem a tanulmányaimat, az IBM-nél dolgoztam, egy elefántcsonttoronyszerű kutatóintézetben, ahol bármiféle témával konkrét elvárás nélkül lehetett foglalkozni. A Nobel-díj sokkal fontosabb volt annál, mint hogy mennyi pénzt kerestél a cég számára. Itt lettem kíváncsi arra, mivel is foglalkozik pontosan az IBM – a könyvtárból kivettem egy számítástechnikai alapkérdésekről szóló könyvet. A központ úgy 50 kilométerre volt New Yorktól, ahol laktam. A számítógépes hálóról olvasva gondolkodtam el azon, hogy a metropoliszon belül is rengeteg hálótól függ az életünk. A felhőkarcolókba vizet, áramot, telefont és internetet kell eljuttatni, mind külön vezetékek segítségével. Miközben ennek nem volt tudományos háttere, nem gondolkodtunk arról, hogyan is néz ki ez. A matematikai oldalát tanulmányozva találkoztam Erdős Pál és Rényi Alfréd munkásságával, és kiderült, mindenki úgy közelítette meg ezeket a hálókat, mintha teljesen véletlenszerűen épülnének fel. Viszont New York nem működne, ha a huzalok és vezetékek esetlegesen futnának; kell lennie egy belső törvénynek, struktúrának. Ez pedig érdekes kihívásnak tűnt, amivel érdemes foglalkozni. Mindez 1994–1995-ben történt, de négy évbe telt, míg végre publikálhattam az erről szóló munkámat. Az első cikkünket több helyről visszaküldték – nem értették, hogy miért fontos az egész?

Ez azért érdekes, mert nem sokkal később, 2001-ben megjelent az első könyve, a Behálózva, és hamar bestseller lett.

Az internet elterjedése miatt ebben az időszakban minden megváltozott. A világháló a mindennapok részévé vált, így az 1999-es cikket követő szakmai robbanás hihetetlenül gyors volt, ráadásul a legtöbb tanulmány még nyomtatás előtt állt, úgy küldözgettük egymásnak a szakmán belül. Az új információk és gondolatok egyelőre még nem fordítódtak le a nagyközönség számára, még senki sem rakta össze a darabokat. 2000-ben a Hargitán kibéreltem egy házat, és felmentem egy dobozzal, benne többnyire publikálás előtt álló cikkekkel.

Érdekli a folytatás? A teljes interjú a Hamu és Gyémánt 2017. nyári számában olvasható el. A lapszám digitális változata most ingyen letölthető az App Store-ból, illetve a Google Play-ről.

Fotó készítője: Hargitay Olivér Szerző: Kiss Csaba

Legyen gyűjtő, fizessen elő a Hamu és Gyémántra!

Szép, hasznos, értékes, prémium minőségű – a könyvespolcokon a helye.