Pixellulóz

Az animáció aranykora 2.0

Humor, erotika, melankólia és hatalmas fantázia. Ezek, valamint számolatlan díj és fesztiválmeghívás jellemzi a kortárs magyar animációt, amely sokak szerint éppen második aranykorát éli. Hogy jutottunk idáig, és kiknek köszönhetjük? Megmutatjuk

Bejutott a 2016-os Sundance filmfesztiválra Kreif Zsuzsanna és Zétényi Borbála Limbo-Limbo Travel című animációs filmje.” „Megosztott harmadik díjat kapott Andrasev Nadja A nyalintás nesze című animációs rövidfilmje a 69. cannes-i fesztiválon.” „Bucsi Réka filmjét jelölték az Európai Filmakadémia díjára.” „Dell’Edera Dávid Balkon című animációs rövidfilmje nyerte el a zsűri díját Annecyben.” „Bognár Éva Katinka Hugo Bumfeldt című filmje díjat nyert az Austini Filmfesztiválon.” Néhány hír a magyar animáció történetének 2016-os évéből. A hazai alkotók ugyanis az elmúlt időszakban sorra halmozzák a nemzetközi sikereket, ami miatt sokan már a magyar animáció második aranykoráról beszélnek. És éppen itt volt az ideje – mondhatnák a rajzfilmrajongó honfitársaink, hiszen az első, hetvenes–nyolcvanas évekbeli felfutásnak olyan rajzfilm-klasszikusokat köszönhetünk, mint a Dargay Attila rendezte 1976-as Lúdas Matyi, a Nepp József és Romhányi József által jegyzett 1984-es Szaffi, vagy 1986 kiemelkedő mozisikere, a Ternovszky– Nepp páros Macskafogója. Az eltelt három-négy évtized óta persze nemcsak az animációs technika, oktatás, finanszírozás, vagy a dramaturgiai gondolkodás változott sokat, hanem maga a közönség is. De vajon mi vezetett oda, hogy ebben a világszerte népszerű műfajban ennyire kiemelkedőek legyenek a magyarok?

Érdekli a folytatás? A teljes cikket a Hamu és Gyémánt aktuális lapszámában olvashatja el.

Fotó időpontja: 2017. 07. 07. Szerző: Patakfalvi Dóra Forrás: Vácz Péter

Népszerű címkék:


Legyen gyűjtő, fizessen elő a Hamu és Gyémántra!

Szép, hasznos, értékes, prémium minőségű – a könyvespolcokon a helye.